Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
KOVÁCS LAJOS A GRÓF ÉS A VÉRBÍRÓ ... — Jobb, ha nem keveredik az ilyen „népség” közé. Ma talán az itt levő „népség” az ország elitje! Thumek, Sóskay51 is itt voltak elfogva. Egyszerre jön Hollós. Mondja, hogy ő beszélt Szamuellyvel, Kellnerrel, minden rendben van. Estére alighanem elbocsájtanak. Kissé kétkedve, de mégis örömmel veszem a hírt, melyet rövidesen titkolózva egy öreg fogházőr, majd két fiatalember, kiket a börtön „recepciójából” ismerek, szintén megerősít. De azért nem merek bízni Szamuellyékba! Ha nincs is bizonyíték ellenem, de nem fognak egy grófot oly hamar kiereszteni ép bőrrel, akit oly könnyen csíptek el és oly súlyosan vádolnak. Hoznak csomagot. Gyuri küld elemózsiát, cigarettát, patience-kártyát. Kérek ágyneműt estére. Falatozom, cigarettázom. Kezdek mindjobban reménykedni, csak hosszú börtönbüntetéstől tartok. Schwartz Nikitől kaptam egy kis zacherlint.52 Behintem az ágyat, rátelepedek és patience-t rakok (az asztal túl kicsi és nagyon piszkos). Hirtelen nagy lótás-futás, kulcscsörgés a folyosón. Beszólnak, hogy most lesz a kihallgatásom Kellner előtt. Éppen végzek a patience-al (surprise, kiment!). Követem a törvényszéki szolgát. Cca. 3 óra délután. Entzbruder hivatalába visznek egy gyűrött kinézetű delikvenssel együtt (utólag megtudom, hogy Rózsa, röjtöki jegyző). A hivatalban két egymással szembeállított íróasztal mellett két fiatal, fekete, borotvált képű ember ül, rajtuk kívül még vagy tízen ülnek össze-vissza széken, díványon. Nem érek rá sokat körültekinteni, mert a közelebbi íróasztalnál ülő férfi mindjárt megszólít: — Hogy hívják? Felelek. — Honnan hozták be? — Csornáról, illetve Dénesfáról. — Miért? — A detektívek által hozzám intézett kérdésekből azt veszem ki, hogy a közelmúlt ellenforradalmi mozgalom vezetésével, szervezésével és anyagi támogatásával vádolnak. — No és? — Semmi részem benne nem volt, ha lett volna, elsősorban is az én vidékemet szerveztem volna meg, és — másként. Erre elmosolyodnak. — De hát mi volt a telefonálással? Elmondtam azt, amit erre vonatkozólag már Csornán vallottam. Közbeszólás nélkül hallgatnak meg. Azután beszélnek elbolondított népről, a proletárdiktatúra hatalmáról, megdönthetetlenségéről, a régi regime hibáiról, stb. — Hogyan képzeli azt, miként fog beilleszkedni az új világrendbe? — kérdezi tovább. — Volt birtokom termelőszövetkezetté alakult át, a cselédek egyhangúlag megválasztottak intézővé, várom az állásban való megerősítést, és azután, ameddig lehet, fogom a tisztségemet ellátni. Nem gondolom, hogy ez sokáig fog tartani. 203
