Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)

Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia

ARRABONA 2010. 48 / 2.

TANULMÁNYOK

az ő ügye jól áll, az enyém állítólag elintézve — a legrosszabbul. A börtönbe érünk, az irodában felveszik személyi adatainkat. Három adatnál különösen elcsodálkoznak: 1. születési nap éppen szintén június 11. (egy hang tompítottan morogja: „Isten éltesse továbbra!”), 2. ismertető jelek: lőtt sebhely a bal karon, jobb vállon, mindkét combon (egy hang: „Ez elég egy embernek!”), 3. (vagyoni állapota: ...)

A rovatvezető tehát írja: vagyontalan. Átveszik zsebeimben levő tárgyakat: órát, pénztárcát, kulcsokat. Cigarettát meghagyják. Seffer dr. konstatálja, hogy egészséges vagyok. Felvisznek a II. emeletre, az 59. czellába. Tömbölt a 60-ba. Nem tesznek össze. CCa. 12 óra. A kulcs megfordul a pántos ajtó zárjában.

Körülnézek: 2 ágy, szalmazsákkal és pokróccal, 1 szék, 1 asztal, 2 kis faliszekrény, kancsó, bögre, a sarokban bűzt terjesztő bádogedény, két méter magasságban vasrácsos ablak az udvarra.

Fáradtan ülök le a székre, mérlegelem az eshetőségeket. Eredmény: biztos felakasztás. Teljesen nyugodt vagyok, el vagyok készülve mindenre. Fásultan leheveredem az ágyra, elszundítok. Csakhamar nyílik az ajtó, felrezzenek álmomból: Barcz Rotter В. volt kir. ügyész látogat meg. Részvétét fejezi ki, nem tehet semmit, könnyes szemmel búcsúzik. Csípnek a bolhák, kettőt kivégzek, egypár poloskát eltaposok, cigarettázom.

Az ajtónál levő kisablakot kinyitják:

— Sie san jetzt erst kumma?47 — az ebédet kiosztó szolga kérdezi. Igenlő válaszomra tovább megy. Megértem, hogy nekem még nem jár koszt, nem is vagyok éhes.

A kisablak nyitva marad, jól esik, hogy ezáltal kis huzat van, a cella igen meleg. Repülőgép berreg. Felmászom az ablakhoz, de nem látom, ellenben szemben az épületben belátok egy hivatalba. Vogel Jóska diktál egy kopogtató kisaszszonynak (a gazdasági egyesület volt alkalmazottját vélem benne felismerni), dr. Éber fejét és Schwabaner alakját is megismerem.48 Tehát a gazdasági népbiztosság hivatala. Egy hang szól be az ajtónyíláson:

— Ham’s ’leicht a Cigaretl? — valószínűleg egy rabtársam. Van még vagy három darab, de spórolok, azt felelem:

— Leider nein!49

Aztán végigolvasom a falra, ajtóra, asztalra írt különböző irkafirkákat. A leltártábla egy sarkán én is megörökítem magamat: Kezdőbetűk, dátum. Ismét ledőlök az ágyra, de már nem tudok aludni. Egyszerre beszól valaki:

— Szervusz Józsi!

Csodálkozva kelek fel és nézem a szőrös, vörös arcot a kis rámában. Végre megismerem: Müller Elemér, 9-es kapitány, vele van Schwartz Niki főhadnagy,50 épp olyan csúnya, rőt szakállal. Már 12 napja hüsünek itt. A határon akartak átszökni, de elfogták őket, katonaszökevények, holnap szállítják el őket Szombathelyre, hol a dandárbíróság fog ítélkezni felettük. Fanyar jókedvvel diskurálgatunk, mesélem nekik és az ott álló fogházőröknek a múlt napi eseményeket, a vörösök kegyetlenkedéseit. Most a séta ideje van, de engem nem eresztenek ki. Az egyik őr hangja:

202