Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010. 48 / 2. TANULMÁNYOK alól. A folyosón három új alakkal találkozunk. Ezeknek átadnak minket. Két katona és egy fekete ruhás civil, kiket már az este is láttam. Utóbbi egy sápadt, izgatott zsidó, valami Hollós párttitkár,33 akit a két napi pünkösdi fehérkirályság alatt elzártak, és a múlt napokban bizonyára kitombolta bosszúvágyát véresen. A folyosón menet megkérdeztem Hollóstól, lesz-e tárgyalás. Hollós gúnyos mosollyal rám néz: — Tárgyalás? Szamuelli nem szokott tárgyalni. Röviden elintézi. Az ipse egy könnyen érthető mozdulatot tesz az ujjával a nyaka körött. Józsi ezt nem látta, aminek örülök. Térdem egy kissé meginog. Azt hiszem, egy percig rosszul leszek. De csak egy percig. Ne legyen ez satisfactiója34 ezeknek a kutyáknak, hogy képesek voltak megijeszteni. Kiérünk a prépostsági épület elé. Két kocsi áll a kapu előtt. Az egyik üres. A másiknak a hátsó ülésén gubbaszt egy sárga arcú, beesett szemű ember, aki rémülten bámul ránk. Tömböl törvényszéki jegyző. Ránézek Józsira, aki nem néz viszsza, de látom, hogy az arca fakó lesz. Tömböl köszön. Józsi felel neki. Én tétovázva, mintha idegennek köszönnék, azután kocsink felé menve visszafordulok és még egyszer köszönök, most már mosolyogva. Korlát és Hollós folyton figyelnek. Örülök magamon, hogy komédiázni tudok. Éva ősanyám, most el ne hagyj! Amikor elindulunk, fél hat van. A vörösök szalutálnak. Korlát meghajolva veszi le kalapját. A bakon a kocsis mellett manlicheres vörös katona. A másik kocsin Tömböllel Hollós és még két fegyveres. Kocsisunk jóképű, magyar ember. Kétszer is visszanéz ránk és a szeme könnyes. Amint nyugodtabban beszélhetünk, Józsi lemondóan int. — Nagyon rossz ránk nézve ez a Tömböl. Bár lehetne vele megértetni, hogy egy év óta nem láttuk egymást!35 A bakon ülő cerberusz folyton figyel és félig felénk fordulva ül. Egy erdő mellett megyünk el és a második kocsi kissé elmarad, mire a mi őrünk lelassíttat és zord tekintetét el sem veszi rólunk. Bizonyára csendőr volt valamikor és sok rablógyilkost kísért már. Bennünket is abba a kategóriába helyez és attól fél, hogy meglépünk. Majdnem elnevetem magam ezen a gondolaton, hogy én nyolchónapos állapotban miképpen szaladnék. Kapuváron behajtunk a kocsmába, ahol lovakat váltunk és megreggelizünk. Tömböllel kezet fogok, és kedélyesen kérdezem tőle: — Hát önt miért fogták el? Józsi már előbb odaszólt neki: — Régen találkoztunk! Tömböl is nevet. Látjuk, hogy neki is kő esik le a szívéről. Hosszasan magyarázza, hogy Sopronból hazamenet rokonához ráfogták, hogy katonai szökevény. Azért csípték el, mert be kellett volna vonulnia. Megreggelizünk. Hollós is velünk. Meséli, hogy a fehérek milyen szörnyen bántak vele. 196
