Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010.48/2. TANULMÁNYOK Józsi kezemet megszorítja és Gyuri is int. Azután bemennek a községházába. Két szuronyos őr elállja az ajtót. Én be akarok menni Józsi után, de az egyik rám rivall: — Nincsen tovább! Nevetnek. Kezd az inamba szállni a bátorságom, és hogy ne kelljen állni, felszállók a kocsira. Tera felsegít. Mindig több nép gyülekezik, kik sajnálkozva néznek. Megörülök egy ismerős arcnak. Frank rőfös zsidó fia; a sánta Túró Józsi ott van, aki könnyes szemekkel a kocsihoz jön és kérdezi, hogy segíthet-e valamivel. Megkérem, nézzen lakás után. Ezt meghallja egy sovány arcú öreg úr, és izgatottan rohan lakást szerezni számomra. Egy vörös odaszól nekem: — Látja azokat a fákat? Micsoda nehéz gyümölcs lógott rajtuk ma reggel — kilenc darab. Mindenki röhög. Jancsi fészkelődik a bakon. Mondom az öregnek, hogy induljunk a szállodába, mert féltem attól, amit a bakvánkos alatt tartogat. Az Erzsébet Szállodában a nyolcas számú szoba üres. A szállodás felesége felkísér. Tera mondja, hogy ki vagyok és miért vagyok itt. — Borzasztó — mondja —, mi van itt. Tegnap óta folyton akasztanak és sajnálni sem szabad a szerencsétleneket, különben azt mondják, hogy fehér az ember, pedig nem bírok magammal, egész nap sírok. Terát újra visszaküldöm a községháza elé. Addig a jó asszony leül velem szembe, és beszél, beszél. Sajnál és azt mondja, hogy bízzak a jó Istenben és az uram ártatlanságában. — Különben ma már nem olyan veszélyes a dolog. Szamuelli Sopronba ment és csak neki van joga halálos ítéletet hozni. De hogy tegnap mi volt itt, azt rossz mondani. Az a szegény, fiatal Laffer,27 két kis fia maradt és a felesége éppen a nyolcadik hónapban. Éppen szemben laknak a községházával. Tetszett látni az akácokat az udvaron. Hát a szegény asszony az ablakból látta, amikor felakasztották az urát. Ki akart ugrani az ablakon. Szegény öreganyja meg szívszélhüdést kapott és belehalt. (Egész?) szisztéma nélkül történik minden. Ötletszerűen felakasztottak egy ötgyermekes családapát, kinek alig volt része az egészben. Egy másiknak, a főbűnösnek, az akasztófa alatt megkegyelmeztek, mert elájult. Amikor már mind meghaltak, a vörösök a sok népet kiterelték a házakból és kényszerítették őket, hogy sétáljanak el az akasztottak mellett és nézzenek oda. Fejemben kezdenek posszibilitások derengeni és örültem, hogy az asszony folyton beszélt, legalább tényeket tudtam meg a helyszínen. Tera hazajön, de nem tud semmit. Annyi nép gyűlt össze a községháza előtt, hogy Korlát vádbiztos kilőtt az ablakon, hogy szétoszoljanak. A szállodatulajdonos felesége azzal bíztat, hogy ő mindig a vörösök között van a kávéházban, és így minden hírt megtud. Kérdezi, hogy mi kell vacsorára. — Kérek egy kis tejet, kenyeret és ha szabad, egy kis pálinkát. — Nekem van jó házi, de azt tessék mondani, hogy magával hozta. Egyedül maradok Terával. A szoba apró és szörnyen piszkos. Az udvarra nyí-190
