Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
KATONA CSABA EBENHÖCH FERENC GYŐRI KANONOK FELJEGYZÉSEI... Katona Csaba EBENHÖCH FERENC GYŐRI KANONOK FELJEGYZÉSEI AZ ÉLETE SORÁN TETT UTAZÁSOKRÓL A XIX. századi Győr egyik kiemelkedő egyházi alakja, Ebenhöch Xavéri Ferenc 1821. július 25-én született Győrött Ebenhöch Mátyás kádármester1 (11842) és felesége, Maidl Rozália (i'1836) gyermekeként.2 Elemi iskoláit szülőhelyén végezte, majd a helyi bencés gimnázium,3 végül pedig a szeminárium (papnevelde) tanulója volt. Mielőtt azonban pappá szentelték volna, gróf Szapáry József4 családjánál nyert nevelői állást a gróf gyermekei mellett. 1844-ben így távol került szülővárosától, és a gróf birtokain, legnagyobbrészt a Heves megyei Gyöngyösön élt. Pappá szentelésére is e megye területén — az ottani egyházmegye központjában, Egerben —, míg első miséjére Gyöngyösön került sor. 1845-ben került vissza a Kisalföldre, Győrbe. Előbb segédlelkészként tevékenykedett, majd az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc után, 1851-től Koroncón kapott plébániát, míg végül majd negyedszázaddal később, 1874-ben győri kanonoki stallumot nyert. A példaértékű papi életút 1889. július 6-án, Győrött zárult le. Egyházi pályája mellett jelentős volt Ebenhöch régészeti munkássága is, valamint szerteágazó érdeklődését jelző gyűjtői tevékenysége: növény-, pénz- és régészeti gyűjteménye kiemelkedő értéket képviselt. Ezek döntő többségét — több részletben — a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Említésre méltó írói munkássága is: rendszeresen jelentkezett írásaival a Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben, így pl. megírta Koroncó történetét, de számos természettudományos témájú cikk is kötődik nevéhez. Ugyancsak rendkívüli fontosságú a győri káptalan hiteleshelyi- és magánlevéltárában végzett pontos és kitartó munkája is: e gyűjteményeket hosszú évek során ő rendezte nagy hozzáértéssel. Sajátos helyzet, hogy személyes iratait az a Győri Egyházmegyei Levéltár őrzi, amelynek egy részét ő maga gondozta — ám a levéltár neve ekkor természetesen még nem ez volt. A Győri Egyházmegye területén 2000-rel bezárólag két nyilvános magánlevéltár működött: a Győri Püspöki és Káptalani Levéltár, illetve a Soproni Társaskáptalan Levéltára. Ezek 2000-ben egyesültek,5 így jött létre a Győri Egyházmegyei Levéltár. Az iratanyag megfelelő elhelyezése is megoldódott: a püspöki levéltárat korábban a győri Püspökvár tornyában, a káptalannál őrzött levéltárakat a székesegyház egyik karzati helyiségében tartották, meglehetősen mostoha körülmények között, ám az egyesítés évében Pápai Lajos győri megyéspüspök egy minden szempontból korszerű épületet bocsátott a levéltár rendelkezésére. A levéltár rendkívül értékes iratanyagának több fondja is tartalmaz tudományos és tudománytörténeti jelentőségű hagyatéki anyagot, amelyek alapján feltérképezhető az egyházmegye kötelekében működött számos (mintegy 1500) egyházi személy többé-kevésbé teljes életpályája. Kiemelkedő ezek közül az a sorozat, amely 15 győri kanonok hagyatékát tartalmazza.6 Ez nem csupán az egyház-, de a gazdaság-, mentalitás-, társadalom- és művelődéstörténet számára is széles forrásbázist kínál, 159
