Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010.48/2. TANULMÁNYOK ezen kívül a fennmaradt iratok segítéségével nem „csupán” a papok egyházi karrierjének állomásai kísérhetőek figyelemmel, hanem lényegében teljes életútjuk. Természetesen Ebenhöch kanonok fennmaradt iratanyagáról is elmondható ez. A tudós pap számos, a fenti szempontok szerint is roppant érdekes dokumentumot hagyott hátra, rá nagyon is jellemző módon már-már mérnöki precizitással rögzítve — az utókor nagy szerencséjére — az életében és környezetében fontosnak ítélt eseményeket. Néhány ilyen iratát — autográf életrajzát, a tomaji címzeteses apáti kinevezéséhez gratulálok névsorát, valamint végrendeletét — már korábban közzétettem, külön hangsúlyt fordítva a dokumentumoknak a kanonok egyénisége megismeréséhez nyújtott adataira. (Katona 2002) E helyt egy hasonlóan értékes, számos fontos — hely-, esemény-, mentalitás-, egyháztörténeti — adalékkal teljes, az eredetiben saját kezűleg rögzített Ebenhöch-forrást ismerhet meg az olvasó. Ebenhöch naplót vezetett életéről, e forrás azonban sajnos — tudomásunk szerint — nem maradt fent, vagy — reméljük — csak lappang valahol. Szerencsére azonban készített egy kivonatot, amelynek ezt a kifejező címet adta: Kivonat sajátkezű naplómból, nagyobb kirándulások és utazásokra vonatkozólag. Hogy mi volt a célja ezzel, nem tudjuk, az azonban bizonyos, hogy — főleg az eredeti naplók hiányában — hálásak lehetünk neki, amiért elkészítette ezt a feljegyzést. Egy gondolkodó, sokoldalú, a világot nyitott szemmel és lélekkel járó egyházi ember mindennapjainak egyfajta szubjektív összegzése jött lére és maradt fenn ily módon. Mit árul el ez a forrás Ebenhöch kanonokról, túl azon, hogy mikor és hova utazott? Feltárja előttünk életpályája valamennyi fontos szakaszát, lassú, de biztos előrejutását az egyházi ranglétrán, a végzős szemináriumhallgató első lépéseitől a több mint tisztes megélhetést nyújtó kanonoki stallum elnyeréséig. Megvilágítja széleskörű kapcsolatrendszerét, amely messze túlterjedt egyházmegyéje határain. Ugyanakkor azonban világosan érzékelhető, hogy kiemelkedően jó és szoros kapcsolatot ápolt a megyei papsággal — ha úgy tetszik közvetlen „kollégáival” —, akikkel nem csupán hivatalból töltötte szívesen idejét, hiszen kölcsönösen látogatták, felköszöntötték egymást egy-egy jeles alkalommal stb. Megmutatja kedvteléseit, a természettudományok, a régészet, a történelem, a művészetek iránti érdeklődését, felvillantva a tudós pap világra nyitott személyiségét. Ebenhöch tagja volt a Természetvizsgálók Társaságának, de elutazott Bécsbe az ottani művészeti nevezetességek megismerése, illetve a világkiállítás okán, és a Felföld jeles városait, fürdőit is őszinte érdeklődéssel látogatta végig. De árulkodik a kivonat a mindennapok földhözragadt problémáiról is: a koroncói plébániának az árvizek és más okok miatt keletkező gazdasági gondjairól (amelyeken bizony a klasszikus műveltségű egyházfinak kellett úrrá lennie), a családi kötelékekről, a testet gyengítő betegségekről. Mindemellett pedig feltárul Győr, Koroncó és vidékük helytörténetének számos apró adaléka: 1848-1849 eseményei, az árvizek, a járványok okozta nehézségek stb. Ezek együttesen adják meg Ebenhöch naplókivonatának igazi értékét. Ve Vr Ve 160
