Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010. 48 / 2. TANULMÁNYOK EGY MAGYAR KÁRTYAFESTŐ- ÉS MŰVÉSZCSALÁD A XIX. SZÁZADBAN. A GYŐRI UNGEREK A Sopronban született és tanult id. Unger Mátyás kártyafestőmester (1789-1862) a XIX. század elején Győrött telepedett le és nyitott műhelyt. A dolgozat új, eddig fel nem tárt források bevonásával minden eddiginél pontosabban mutatja be az Ungerek kézműves- és művészcsaládjának történetét. Ez mindenekelőtt id. Unger Mátyás és hasonnevű fia, ifj. Mátyás (1824-78) kártyafestői működésére valamint másodszülött fia, Alajos (1814-48) életére és műveire vonatkozik. Utóbbi a magyar történeti festészet korai képviselője volt, aki 1833-1844 között a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, többek között Leopold Kupelwieser tanítványaként. Korábban csupán a Győr visszavétel (1840) és az Unger-család c. csoportportréja (1843) volt ismert, amelyek 1970-ben illetve 1974-ben kerültek a Magyar Nemzeti Galériába, ám az utóbbi időben több rajza és festménye is felbukkant. Az akadémiai tanulmányrajzok - mindenekelőtt férfiaktok - során túl olyan újabban felfedezett műveiről van szó, mint a Leonardo-tanítvány Cesare da Sesto után festett sacra conversazione típusú Szent Család szentekkel (“La vierge au bas-relief“) c. kép, egy biedermeier képóra velencei látképpel valamint a Vajk megkeresztelése c. műve. Az Unger-család számos különféle kártyatípust állított elő, így pl. német sorozatjelű soproni képes kártyát, francia-, Csitt/Whist-, Teli- és tarokk-kártyát. Ifj. Unger Mátyás magyaros viseletű figurákat ábrázoló kártyáival vált ismertté az 1840-es években. Fametszetű kártyák gyártásához használt nyomódúcainak egy részét az 1870-es években a győri bencés gimnázium régiségtárának ajándékozta, amelyek később a Xántus János Múzeum gyűjteményébe kerültek. Az Ungerek munkásságával kapcsolatos, a cikkben megfogalmazott új felismerések adalékokat szolgáltatnak a közép-európai kártyafestőcsaládok történetéhez is. Az Unger Alajosról szóló fejtegetések pedig nemcsak a XIX. század első felének győri művészeti életére, hanem a magyar nemzeti művészet kezdeteire is fényt vetnek. A HUNGARIAN PLAYING-CARD MAKING AND ARTIST FAMILY OF THE 19TH CENTURY: THE UNGERS FROM GYŐR In the early 19th century master playing-card maker Mátyás Unger the Elder (1789-1862), who originated from and was trained in Sopron, established a workshop in Győr. In this article new evidence from various sources is presented and the history of this craftsman and artist middling sort family is described in more detail, especially with view to the playing-card production of Mátyás and his son, Mátyás the Younger (1824-78), as well as the life and works of his second eldest son Alajos (1814-48). He was an early Hungarian historical painter and draughtsman trained at the Academy of Fine Arts in Vienna between 1833-1842, particularly under Leopold Kupelwieser. Various works of his have now been rediscovered, after his two oil paintings “Recapture of Győr” (1840) and his family portrait (1843) had been acquired by the Hungarian National Gallery in Budapest in 1970 and 1974. Apart from a series of mainly study drawings, many of which are male nudes, the recently found works are his extended Holy Family (sacra conversazione) “La vierge au bas-relief” after Leonardo da Vinci’s student Cesare da Sesto, a biedermeier picture clock with a view of Venice and his “Baptism of Vajk”, the later King Stephen I. The Unger family produced different kinds of playing cards such as German cards with Oedenburg pattern, French, csitt/whist, William Tell and tarock cards. The family became well-known within Hungary particularly for their cards depicting national costumes in the 1840s. Various wooden printing blocks, for card wraps and one German game with Oedenburg pattern, were donated to the collection of the Benedictine grammar school in the 1870s by Mátyás Unger the Younger and later became part of the Xántus János Museum’s collection. The new findings are further elements in writing the history of Central European playing-card making families. In addition to this, with the new findings on Alajos Unger the art history of Győr in the first part of the 19th century as well as the beginnings of Hungarian national art in that century are further illuminated in the present article. Claudia Wunderlich 158
