Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - Tóth László: Tisztelgő reminiszcenciák a kilencven éves dr. Barsi Ernőről
TÓTH LÁSZLÓ TISZTELGŐ REMINISZCENCIÁK A KILENCVEN ÉVES DR. BARSI ERNŐRŐL 1970-ben a Daloló Rábaköz első kötete, 1984-ben a második kötet látott napvilágot. A Daloló Szigetköz 1995 nyarán került a könyvpiacra bővített, átdolgozott kiadásban. Vannak visszatérő témák Barsi Ernő életművében, melyeket olvasótáborának szánt. Ilyen például A gyűjtött értékek visszajuttatása a néphez, mely a Honismeret c. folyóiratban jelent meg 1976-ban. Érdekes, ahogy a nem önálló munkákat kezeli a bibliográfia elemzője: A 201 tételből 11 jelent meg tanulmánykötet részeként, a többi 190 írás időszaki kiadványokban került az olvasó kezébe. Kiemelkedik a Kisalföld napilap számára elküldött írások száma (78 megjelent közlemény). Jelentős még a Honismeretben, a Hogyan? Tovább!-ban, a Szabad Földben és Matyóföldben megjelent közleményeinek a száma. Barsi 63 munkája múzeumok periodikáiban és egyéb rangos megyei szakfolyóiratokban jelent meg. A tematikai megoszlásban 29 írás kifejezetten a bükkaljai Sályhoz, a szülőfaluhoz kötődik. Témakörei: táplálkozás, gazdálkodás, híres emberek (Gárdonyi Géza és báró Eötvös József). A „választott otthon”, Győr és környékéről szóló írások többsége a Kisalföldben jelent meg. A Barsi Ernőről szóló írásokat Hamar Imre 9 művel vezeti, őt követi Varga Lajos és Lanczendorfer Zsuzsanna 6-6 írással. Jómagam is tisztelegtem A szolgálat megszállottja címmel a 75 éves mesterünk előtt. Kapcsolatunkról, tanítványi hűségemről már tettem említést az előző oldalakon. Ez alkalommal a szolgálatot pontosítom. Bocsánat, hogy magamtól idézek! „A néphagyomány feltárása ugyanis Barsi Ernő számára maga a hivatás, a szenvedéllyel végzett munka, örömet jelentő és adó tevékenység, egyszóval maga az élet. Ki kell mondani ő a szolgálat megszállottja... О a nemzet szolgálója. A legősibb és legeredetibb »anyaggal« dolgozik”, a nép ősi hagyományainak és kultúrájának feltárásával táplálja nemzete önazonosságát, hazatudatát és a magyarság fennmaradását. Barsi Ernő a magyar nemzeti szemléletű kultúra fölkent apostola. Ahol megjelenik és szónokol, ott rajta csüng a hallgatóság figyelme, s egy idő után mindenkiben felébred a nemzeti büszkeség tudta. „Ott szolgálok, ahol csak tudok” — vallja önmagáról, egyszer a katedráról, máskor a szószékről, de őszinte szándékai szerint mindig az egyetemes nemzeti kultúra jegyében. Örök mosollyal az arcán fejti ki pozitív életfilozófiáját: „Mennyi jóság vesz körül, jók az emberek, bízni kell bennük.” S mint középkori vándordeák, járja a Kárpátok övezte tájakat Csallóköztől Gyergyóig, Burgenlandtól a Tiszahátig, Borsodtól a Szigetközig, Sálytól Jobaházáig. Gyűjt mindent: népi tárgyi anyagot, a folklór fogalomkörébe tartozó szellemi anyagot, hogy „visszaadja azokat jogos tulajdonosainak, a falvak lakóinak, pávakörök, kórusok és hagyományőrző közösségek lelkes népének”. Bízunk benne, hogy ezt még sokáig teheti.” Végül kilencven éves mesterünk előtt tisztelgünk azzal is, hogy elismeréssel szólunk újabb, 2009-ben a Magyar Kultúra Kiadó Kft. által Távoli szekerek címmel kiadott könyvéről. (Nem is tudom hányadik könyve ez Barsi Ernő tanár úrnak!) Alcíme már jobban eligazít a kötet tartalmáról: Népi ismeretanyag a magyar költők verseiben. Küllemre a vékony, 131 lapból álló kötet borítóján hat költő portréjával jó kiállású könyv került az olvasó kezébe. A Bevetőben a szerző átfogó, principális szakmai kijelentést tesz: „Egész magyar műveltségünk egy keleti gyökerű, sajátosan magyar népi kultúra és az európai kultúra ötvözete.” A magyar kultúránk és művelődésünk, benne a szépirodalom 17
