Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - Tóth László: Tisztelgő reminiszcenciák a kilencven éves dr. Barsi Ernőről
ARRABONA 2010. 48/ 1. TANULMÁNYOK induló szólóhegedűre átírt változatát. Az ünnepségen győri kamarakórusa pedig kuruc dallamokat adott elő. A Melodiárium repertoárjában a döntően középkori muzsika mellett Bartók és Halmos László művei is szerepeltek. Felléptek a Sályi Napok rendezvényein, a Gárdonyi Géza Honismereti Ház megnyitóján és az Eötvös-kastélyban szervezett kórustalálkozón. 1991-ben a 75 éves dr. Timaffy Lászlót köszöntötték születésnapján, 1992-ben Győrött a Megyei Közgyűlésen 1848-as megemlékezés keretében Barsi tanár úr előadást tartott a néphagyományban élő Kossuth Lajosról és a szabadságharc honvédéinek önfeláldozó helytállásáról. Ugyanebben az évben az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán a négy évszázaddal ezelőtt élt Comenius Jánosra emlékeztek. Az ünnepség szónoka dr. Barsi Ernő volt. „Arany betűkkel ragyog a négyszáz esztendő, mert amit Comenius reánk hagyott, az az aranynál is ragyogóbb. Szinte fél ezredév próbáját is kiállta és ma is aktuális” — állapította meg. 1995-ben volt Barsi Ernő 75 éves. Ebből az alkalomból közéleti személyiségek, zenetanárok, néprajzkutatók és egykori tanítványai egész napos ünnepség keretében köszöntötték a ménfőcsanaki Bezerédj-kastélyban. Kamarakórusa pedig régi pataki dalokkal tisztelgett a mester előtt. „Szerencsések vagyunk — írta az emlékező —, hogy a közös éneklés derűjét átadó, emberségével mindig példát adó Tanár Úrnak szerteágazó tevékenysége mellett a kórus vezetésére is marad ideje. Napi munkánk mellett feltöltődést jelent a kóruséneklés.” Végezetül Horváth József könyvtáros készített egy tudományos igényű bibliográfia elemzést mesterünk megjelent műveiről, A Barsi-bibliográfiát lapozgatva címmel. Nem volt könnyű feladat, ám szerzőnk ezt derekasan megoldotta. Volt kiindulási alapja: Barsi kiváló tanítványa, Lanczendorfer Zsuzsanna készített a munkáiról egy alapos jegyzéket, ami megjelent a Győri Tanulmányok 1995. évi 16. számában. Horváth nemcsak a meghatározó, nagyjelentőségű művekre helyezi a hangsúlyt, mivel az életművek elemzői „ritkán foglalkoznak a teljesítmény egészével, nem nagyon próbálkoznak kvantitatív elemzéssel.” Ez a szemlélet általában azzal jár, hogy a bibliográfia szerkezete leegyszerűsödik, és két csoportra bontja a művek listáját: önálló kötetekre, illetve nem önállóan megjelent írásokra. A Barsi-bibliográfia a struktúrája a kronológiai rendre épül, 1995. június végéig (Lanczendorfer Zsuzsa szerint) 223 Általa írt és 75 Róla szóló publikáció született. Tekintélyes mennyiség, főként az Ernő bácsi által írt munkák statisztikája. A legelső mű az 1947-ben kiadott Súly falu zenei művelődése, melyet értékei miatt Kodály Zoltán azonnal „kötelező olvasmánnyá tett”. 1959-től már rendszeresen megjelennek a Barsi-publikációk, kivéve az 1975-ös esztendőt. A 36 esztendő alatt évente átlagban 6 munkája jelent meg. A legkiemelkedőbb év az 1987-es volt, ekkor 14 írása látott napvilágot, többségében tanulmányok, de négy önálló kötet is kiadásra került, többek között a Daloló Őrvidék két kötete. Mindezen statisztikai adatok azért dicséretesek, mivel ezeket Ernő bácsi tanítás és számos ismeretterjesztő előadás megtartása mellett érte el. Volt egy munkája, amit még 1963-ban készített: Tarjáni András sályi pásztor dalkincse, amely egy országos néprajzi pályázaton nagydíjat nyert. Ezt tovább fejlesztetve készült el a doktori disszertációja, melyet az Akadémiai Kiadó 1984-ben, másfél évtized múlva adott ki. Ezután folytatódott nagyobb műveinek kiadása: 16
