Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - Tóth László: Tisztelgő reminiszcenciák a kilencven éves dr. Barsi Ernőről
TÓTH LÁSZLÓ TISZTELGŐ REMINISZCENCIÁK A KILENCVEN ÉVES DR. BARSI ERNŐRŐL lékezetes találkozás Ernő bácsival: egy könnyű lőcsös szekér várta a szanyi állomáson, hogy elvigye őket Soborra, Sobri Jóska apjának szülőfalujába. Az úton Ernő bácsi élményeiről és terveiről mesélt. Soborra érve a kocsisnak úgy megtetszettek a vendég szavai, hogy kijelentette: én ezen az úton többet tanultam, mintha öt könyvet olvastam volna el. A kultúrházban tartott előadása nagy tetszést aratott. A közönség hálás volt azért, hogy ez az elzárt falucska ezen a napon parányi esélyt kapott a túlélésre. Bartók 1906-os jobaházi népdalgyűjtésének feltárása és közreadása során Barsi tanár úr arra volt kíváncsi, hogy a Bartók-hagyomány miként él hetven évvel később is ebben a faluban? (Az írást közölte az Arrabona 1974. évi 14-es száma.) Kiviláglik belőle „népdalkincsünk átörökítésének ösztönös hűsége”, és a tanár úr további gyűjtésre és értékmentésre ösztönzött. Az ő kezdeményezésére 1975-ben az iskola falán emléktáblát avattak Bartók népdalgyűjtésének emlékezetére. Barsi Ernő segítségével ismertük meg Veres Sándor rábaközi gyűjtéseit az 1930-as évekből. Feltárta és közreadta ezt a régi stílusú népzenénk értékes rétegéből származó zenei anyagot. Ezután a csornai énektanár szólt a Daloló Rábaközről, Barsi talán legnépszerűbb daloskönyvéről is. A két kiadást megért dalgyűjtemény azért vált kelendővé, mert abban az időben zajlott a Vass Lajos-féle Röpülj páva-vetélkedő, a népdalkörök fesztiválja. Ekkor nemzeti kultúránk és dalaink miatt milliók ültek televízió elé. A dal visszakerült — Barsi Ernő szerint —jogos tulajdonosához. Könyveit, cikkeit, tanulmányait forgatják pedagógusok, művészeti csoportok vezetői. „Ernő bácsi írásainak, szavainak hitele van... serkent, buzdít és beavat abba a fáradságos, ám rengeteg örömet jelentő munkába, aminek О mindvégig megszállottja.” Barsi Ernőnek ebből a meggyőződéséből származhat életereje és optimizmusa. „Újból és újból meglep imponáló műveltsége.” Pataki diákdalt énekel, verset mond Gárdonyiról, Bartókot és Kodályt szó szerint idézi. Az emlékező tanítvány szerint Barsi „otthon érzi magát magyarságismeretből. Mégis kutat, mégis tanul mai is, mint az egykori pataki diák.” így folytatja: „mint egy utazó nagykövet, diafilmek kockáin viszi távoli vidékekre Rábaköz gyermekjátékait, Ida néni gyönyörű munkáit, a kapuvári és csornai lányok viseletét, a szanyi Dudás Juli néni gesztusait, Erdély fazsindelyes templomait, tájait és embereit. Viszi és hozza népe szeretetét.” Végül idézzük Horváth Győző kifejező sorait: „Egyszer egy előadására »betévedt« valaki és megkérdezte: Ki ez a csupaszív ember? Ő Barsi Ernő! Tudós néprajzkutató, tanszékvezető, de főként TANÍTÓMESTER, olyan lámpás, aki nemcsak világít szerényen égve, de melenget is nagy szorgalommal és alázattal.” T. Varga Lajos a tanítvány tiszteletével és hitével Melodiáriumok harmóniái címmel emlékezett Barsi tanár úrra. „Szeretettel, fáradhatatlanul, végtelen hittel és türelemmel tanított bennünket” — kezdte a képzős kórustag. 1989. március 18-án léptek fel a Barsi Ernő által feltárt dalgyűjtemény, A Bodrog partján nevelkedett tulipán... című kötet pataki premierjén, melyet a Kazinczy Ferenc Társaság adott ki 1988-ban. Ekkor vették fel a Győri Melodiárium Kamarakórus nevet. Ezt megelőzően a tanítóképző népdalkórusával énekelték a magyar tájak népdalkincsét, а XVIII. századi sárospataki kottás gyűjteményben szereplő többszólamú kórusmuzsika kezdetét jelentő műveket. Barsi Ernő ekkor elemében érezte magát, mivel nagy sikerrel eljátszotta a pataki várban Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóján a Rákóczi 15
