Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: "Ljött a nap, mit várva vártunk…" Gyermekek a jeles napi szokásokban a Balaton-felvidéken
S. LACKOVITS EMŐKE .ELJÖTT A NAP, MIT VÁRVA VÁRTUNK.. ezek a cselekedetek egyszerre voltak ráolvasások (bajelhárítás) és bájolások (rontás). (Dömötör 1981,174-175.) A legáltalánosabb „kotyoló” vagyis lucázó a következő volt: „Luca, Luca kitty, kotty, Tojjanak a tiktyuk!” (Káli-medence falvai) Bővebb változatot ismerünk Dörgicséről: „Luca, Luca, kitty, kotty, Tojjanak a tyúkok! Ha nem adnak szalonnát, Levágom a gerendát! A lányoknak akkora csöcse legyen, mint a bugyogakorsó! Annyi tyúkjuk legyen, mint égen a csillag!” Jankó János 1890 és 1902 között még az egész Balaton-mellékén találkozott a lucázás szokásával és az ilyenkor mondott varázsszöveggel, amely feltehetőleg másutt is ennyire hosszú lehetett. „Eljöttünk mi este, Lucza köszöntésére. Lucza felszik ágyában, Két őrző angyalával. Gyere Lucza, menjünk el, Mennyországot nyerjük el! Ha mi aztat elnyerjük, Boldog lesz az életünk, Kitty, kotty, kitty, kotty. A gazdasszonynak annyi csibéje legyen, Mint égen a csillag, a földön a fűszál; Az öreg gazdának olyan Vastag szalonnája legyen, Mint a régi pinczeajtó; A ketek disznajának akkora orgya legyen Mint a mestergerenda; A ketek lányának akkora csöcse legyen, Mint a dojekorsó; A ketek lányának akkora s...e legyen, Mint a pulai hordó!” (Jankó 1902, 425^426.) Ehhez hasonló köszöntőt még Tihanyban is ismertek a legidősebbek, amely a regölésre emlékeztető töredéket tartalmaz: „Eljöttem én reggel, Luca köszöntésére. Szabad-e kotyúni? Luca, Luca kitty, kotty. Adjon az Úristen, ennek a gazdának 105
