Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)

Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: "Ljött a nap, mit várva vártunk…" Gyermekek a jeles napi szokásokban a Balaton-felvidéken

ARRABONA 2010. 48/1. TANULMÁNYOK Jó bort meg pálinkát, mivel öblögesse naponta a torkát. Adjon az Úristen a ház asszonyának Annyi csibét, mint a hal ikrája. Luca, Luca kitty, kotty. Akkora kendere nyőjön nénémasszonynak Mint Balatonba’ a nádas! Gelegunya vessző, nekem is van kettő. Elvárom, hogy aggyanak, tarisznyámba egy garast! Ha nem adnak garast, kidöntöm a falat. Gelegunya vessző, nekem is van kettő. Luca, Luca, kitty, kotty. Kentek lányának annyi kérője legyen, mint a Balaton hala. Ha nem adnak borocskát, szétverem a hordóját! Luca, Luca, kitty, kotty. Tudok itt egy legényt, kinek neve Miska. Tudok ott egy leányt, kinek neve Jutka; Ucca felé keríccse, a szobába behajcsa! Dunyha alá szoríccsa, ott jól megkunkoríccsa! Mint a kokas a tikot, még annál is jobban. Luca, Luca kitty, kotty. Úgy ríkassa, rékassa, mint koca a malacát. Úgy összegömbölöggyenek, mint a cica farka. Még annál is jobban, Luca, Luca kitty, kotty.” Ameddig a termékenységvarázsló mondókát mondták, ide-oda lépegettek, vagy körbejárták a szobát, miközben hullatták a szalmát. A XIX. század végén még kuko­ricát is vittek magukkal a lucázók, amit a gazdasszony ugyancsak a tyúkoknak adott a gazdag tojáshozam érdekében, a szalma pedig ilyenkor a jó fészkelést segítette elő. Viszont ahol a lucázó fiúkat nem engedték be, ott átokformulát kiáltottak: „Egy tyúkjuk legyen, Az is vak legyen !”(Dörgicse) „Egy csibéjük legyen, Az is vak legyen!” (Kékkút) A lucázó gyermekeknek egyébként diót, almát, esetenként tojást vagy előfor­dult, hogy néhány fillért adtak. Advent utolsó hetében több helyen, meghatározott napokon (december 18., 19., 20., 21., 22.) a tanító házánál a gyerekek ostyát sütöttek, méghozzá meghatá­rozott színűeket (fehér, zöldágas fehér, piros, kék, sárga), amelyekből 5-10 darabot fonallal átkötöttek, majd egy kendőbe takarva három iskolásfiú azokhoz a házak­hoz vitte, ahol iskolás gyermekeket neveltek. Ezért különféle naturáliákat kaptak, ami a tanító díjlevelének kiegészítését szolgálta. Ostyahordáskor minden háznál olyan verset mondtak el vagy énekeltek, amely bemutatta a küldött ostyacsoma­got, felhívva a figyelmet a különböző színű ostyák jelképes értelmére. Feltehetőleg iskolamesteri alkotás lehet a vers, amelynek már csak kékkúti változatát ismerjük. 106

Next

/
Thumbnails
Contents