Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Baksa Péter: Kovács Pál, a kulturális közéleti ember
ARRABONA 2009.47/2. TANULMÁNYOK is van.” (id.: Z. Szabó 1993, 29.) 1836-ban a királyi akadémián Bresztyenszky Béla és Maár Bonifác bencés tanár Olvasó Társaságot hozott létre. Tartósnak ígérkezett a Kovács Pál által 1838-ban szervezett Győri Olvasó Társaság, mely már az olvasók többrétű igényét — kölcsönzést, helyben olvasást, folyóiratok, metszetek, térképek tanulmányozását — ki tudta elégíteni, s ezen túlmenően rendezvényeket is szervezett. Megalakulásának körülményeit, feladatait Kovács Pál a Társalkodó című folyóirat 1840. január 25-i számában megjelent leveléből ismerjük. Az erdélyi olvasó társaságok szolgáltattak számára mintát. „Célszerűbbnek, sokkal közhasznúbbnak” vélte őket, mint a kaszinókat. Három pontban foglalható össze állásfoglalása: 1. Kora kaszinói kizárják a „nőnemet... kik közül sokan vágynának szellemibb időtöltésre.”2 2. A kaszinóban „többnyire csak pipa és játék leven a közönséges kaszinói főmulatság, az ily intézetek tettleg is károsan hatnak az egészre, mert haszon nélküli időt tölteni tanítanak.” Ebből következtethető a harmadik elem: 3. haszon nélküli időtöltés helyett hasznos foglalatosság legyen a kaszinóban, vagyis a jövő számára is nyújtson nyereséget. Az 1840-es névkönyv (Névkönyv 1840) alapszabálya sokat elárul az egyesületről. Célja: „leginkább a honi literatúra nevezetesebb eredeti termékeit, de ezeken kívül a külföld érdemesebb elme-virágait is egyesült erővel összegyűjteni, magának azokból kellemes haszonnal fűszerezett szellemi élményt szerzendő.” Magyar és német nyelvű könyveket gyűjtöttek, tehát kielégítették a Győrött nagy számban élő németül beszélők igényeit is. Az Olvasó Társaság demokratikus szervezet volt. Ez több szabályban is kifejeződött. A tagok („részvényesek”) névsorában „senkinek címje nem tétetik ki”; a felsorolt 103 tag esetében csak a tisztségeket jelölte meg: Kovács Pál elnök, Kálóczy Lajos könyvtárnok, Turcsányi János pénztárnok, Zmeskál Sándor titoknok. A döntéseket testületek hozták: a tagsági felvételről közösen intézkedtek („A társaságnak minden becsületes ember tagja lehet, ki ellen a többség alapos kifogást nem tehet.”); a könyvrendelést hét tagú bizottság végezte. A könyvállomány oszthatatlan; az olvasókat felkérték, hogy belépéskor „egy még benn nem létező könyvvel” gyarapítsák a gyűjteményt. Nemcsak győri olvasókra számított a Társaság, hanem vidékiekre is, akiknek hosszabb kölcsönzési időt engedélyeztek. Szigorúak voltak az „elmocskolt vagy megcsonkított” könyvet visszavivőkkel; ugyanis nekik új könyvvel kellett pótolni a tönkretett kiadványt. A könyveket rendszerezték is. Két nagy kategóriát állapítottak meg: magyar könyvek — német könyvek. Ezeken belül kisebb csoportokat alkottak: tudományok/szakágak szerint: nyelvtan, észtan, számtan, természettan, történet, jogtan, statistica, politica, életírás, utazás, gazdaság, nevelés; szép literatúra (versek, regények, színművek); zsebkönyvek; folyóiratok. Kezdetben a könyvtár Kovács Pál lakásán működött, majd a Karmelita téren, a Káptalandombra támaszkodó egyik emeleti házban. Kovács örömmel számolt be 30
