Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
ARRABONA 2009. 47/ 1. TANULMÁNYOK сок is. Az előbbiek végrendeleteit vizsgálva úgy tűnik, hogy a párválasztás szempontjából nem alkottak külön csoportot — vagy legalább is ez nem állapítható meg e források alapján róluk. Rácok által készített testamentumokkal 1639-től kezdődően találkozunk; e néhány forrásban a házastársak nemzetiségi hovatartozását illetően adatokat nem nagyon találtunk. Összegezve azt mondhatom: a Győrött élő idegenek közül a németek alkottak a párválasztás szempontjából leginkább elkülönült csoportot, és tartották fenn tovább az „egymás között” házasodás szokását; a többi nemzetiség esetében valószínűleg nem volt különösebben hangsúlyos a párválasztásnál ez a szempont — emiatt meglehetősen gyakori lehetett a városban élők között a „vegyesházasság”, ami azután a mindennapi élet számos területét érinthette, így például a helyi öröklési szokások alakulását is.65 Néhány adalék a családok mindennapi életéhez A korabeli családok mindennapi életének mikéntjéről direkt módon szinte egyáltalán nem szólnak forrásaink; ez — tekintve a végrendelet, mint forrástípus jellemzőit — egyáltalán nem meglepő. A 880 elemzett testamentumban azonban elszórtan jó néhány olyan adalék található, melyek alapján e témához is tehetek néhány szerény észrevételt. A családok munkás hétköznapjairól, a családtagok esetleges együtt-dolgozásáról alig szólnak a végrendeletek. Ritka az olyan testáló, mint nemes Kuttner Mátyás deák, aki 1637-ben végrendelkezve Opicz János kereskedő mostohafiának és egyben boltos legényének mondja magát.66 Arra már lényegesen többször találhatunk példát, hogy a testáló valamelyik gyermekét előnyben részesíti a vagyon felosztásánál, mivel az többel járult hozzá annak gyarapításához. Hogy csak néhány példát említsek: • Kalmar aliter Vayda András özvegye 1624-ben négy gyermeke közül a legfiatalabbnak, Ferencnek hagyja a házat, minden ingó és ingatlan marhával együtt, míg másik három gyermekének csak hagyományokat juttat. Döntését azzal indokolja, hogy Ferenc fia kicsi korától fogva vele tűrt és szenvedett, ő építette a házat is, és — ami csökkenti az örökség értékét — reá hagyja adósságainak kifizetését is.67 • Az 1608-ban testáló Palffy Sebestyén — aki a hagyományok után fennmaradó vagyonát egyenlőképpen hagyja a két házasságából származó öt gyermekére — ezt a hagyományt teszi:,.fiamnak Tamasnak hagiok magának khülemb maga Samara hogy adassek Hattuan forintt es valamikor osztoznak az en giermekhim az ö en meletem ualo Niomorusagh tűréséiért elsőbenis ez adassek megh nekhie”.6S • És hogy egy negatív példát is említsek: Claudius Schuller házastársa mondja el 1610-ben, hogy van neki az első urától egy fia, akit 12 éve nem látott; őneki arra az esetre, ha idejönne Győrbe, mindössze 5 forintot és 60 pénzt hagy.69 Ahogyan nem részletezik a testálok a munkás hétköznapokat, ugyanúgy hallgatnak családi életük milyenségéről is — különösen akkor, ha az békés és boldog volt. Elvétve azonban — néhány fontosabb rendelkezés indokaként — találunk 62
