Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
ARRABONA 2009. 47/1. TANULMÁNYOK lányt említenek, mint nős fiút; és az sem lehet véletlen, hogy amíg vő említésével 37 testamentumban találkoztam, addig meny csupán négy testáló által említtetik! Az is megállapítható, hogy az osztozás az esetek döntő többségében a testáló halála után történt; gyakran kérik viszont a végrendelkezők, hogy utolsó akaratának végrehajtói az elosztásnál vegyék figyelembe, melyik gyermek milyen értéket kapott a kiházasításkor! Figyelembe kell azonban vennünk azt is, hogy vizsgált korszakunkban Győr — kedvező földrajzi helyzetéből adódóan — virágzó kereskedelmi élet színhelye volt; a kereskedésbe a város majd’ minden társadalmi rétege bekapcsolódott valamilyen mértékben. Ebből következően a lakosság egy jelentős része lényegesen nagyobb mobilizálható tőkével rendelkezett, mint a korszak legtöbb magyar városának azonos társadalmi-gazdasági szinten élő polgárai. Ez lehetővé tehette esetenként a fiúknak a vagyon teljes felosztását megelőző kiházasítását is. Összességében úgy tűnik, hogy a Granasztói György által felvázolt házassági modell a XVII. századi Győr társadalmára is alkalmazható főbb vonalaiban, itt is — a „nyugat-magyarországi rend” szerint — a szülő halála után került sor többnyire a vagyon felosztására; a város kedvező földrajzi fekvése és gazdasági viszonyai azonban lehetővé tették esetenként a férfiak valamivel korábbi családalapítását is, ami a város lakosságának alakulását kedvezően befolyásolhatta. A fejezet élén felvetett másik kérdés — az újraházasodási szokások vizsgálata — viszonylag egyszerűbbnek tűnik. A testálok családi állapotát vizsgálva láthattuk, hogy a férfiak közül 55, a nők közül pedig 77 választott magának másodszor is házastársat — sőt az utóbbiak közül 5 személynek ez harmadszor is sikerült! A férfiak esetében ez az összes megözvegyültnek kb. a felét jelenti, a nőknél pedig az egyharmadát; ezt mindkét nem esetében eléggé magas aránynak kell tartanunk. A tartalmilag egymással összefüggő végrendeletek összevetéséből kiderül az is, hogy az esetek egy részében a házastárs elhalálozása után eléggé gyorsan következett az újabb házasság. Ez különösen jól nyomon követhető az olyan esetekben, ahol a férj és a feleség utolsó akarata is fennmaradt. Ismerjük például Ollasz Mátyás feleségének testamentumát, mely 1616. október 25-én kelt; férje 1619 augusztusában kelt végrendeletében már „Előbenj Gazdam Assonj”-ról, illetve mostani feleségéről beszél.39 Még rövidebb időről van szó egy másik esetben: Syluester Frelik felesége, Mária asszony 1617. április 29-én tett testamentumot; volt férje 1619. január 21-én készített végrendeletében már mostani feleségét, Rosina asszonyt említi.40 A gyors nősülés oka mindkét esetben a gyermekek sorsának megoldatlansága lehetett: Ollasz Mátyásnak kettő van — életkorukat nem ismerjük —, Syluester Frelik pedig első feleségétől született gyermekéről ezt írja: „az enfiam Marton megh igen giermek alapotban uagion”.41 Arra is tudunk példákat, hogy a feleség maradt hasonló kényszerhelyzetben: Barbely Mátyás például 1612-ben tett utolsó rendelést, melyben felesége mellett három gyermekét is említi; Nilasy Anna asszony, Nagy György felesége ugyancsak 1612-ben végrendelkezett; az 1617. évi telekkönyv Nagy György feleségeként már Barbely Mátyás özvegyét említi.42 Találunk olyan eseteket is, ahol — amint az a végrendelet-párok összevetéséből kiderül — az újabb házasság még nem köttetett meg, de már készül rá a túlélő házastárs. A testálásban feleségét a legrövidebb idő alatt, nem egészen fél esztendő múlva, 1637. május 13-án követő férj, Bider Farkas már „az en Szolghalo aszony emberemnek, az ki ennekem iegyes mátkám” rendel száz forintot; de a felesége testa-58
