Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
HORVÁTH JÓZSEF HÁZASSÁG, CSALÁD, GYERMEK GYŐRÖTT A XVII. SZÁZADBAN... álló ún. kiscsalád34 volt a jellemző; a családok döntő többsége bizonyosan e családtípusba sorolható. Az átlagos gyermekszám a testálok saját gyermekeire vonatkozó, forrásainkból kigyűjthető adatok alapján kb. 1,33 gyermek/család; ha ez a szám az említett mostoha gyermekek beszámításával nő is valamennyit, a családonkénti 1,5-ös átlagot bizonyosan nem éri el. A testáló családjával a felmenők és a testvérek valószínűleg csak nagyon ritkán éltek együtt; miként a nem rokon személyeknek a családdal való együttélése sem mondható elterjedtnek: a családdal együtt élő szolga, szolgáló, inas vagy iparostárs csupán a családok egy kisebb —pontosabban meg nem határozható — részénél feltételezhető. Házasodási és újraházasodási szokások A XVII. századi győri polgárok házasodási és újraházasodási szokásait vizsgálva véleményem szerint három kérdésre kellene választ kapnunk: • Hány éves korban kötötték az első házasságot? • A házastárs esetleges halála után milyen gyorsasággal következett a második házasság? • Melyek voltak azok a tényezők, melyek a fentebbi kettőt a leginkább befolyásolták? A házasságkötés idejének forrásaink alapján történő vizsgálata megoldhataüan feladatnak bizonyult: egyetlen XVII. századi győri végrendelkező sem szólt ugyanis arról, hogy hány éves korában kötött házasságot! Közvetve is csak egyetlen esetben számolható ki: az életének 68., házasságának 36. évében végrendelkező Kaldi Szűcs Istvánnál.35 Forrásaink egy kisebb része lehetőséget ad e témában becslésekre, az esetek döntő többségében viszont még nagyon bizonytalan számításokat sem tudunk végezni. A történeti demográfia leginkább hasznosítható forrásai, az anyakönyvek 1643 előtt egyáltalán nem állnak rendelkezésünkre, a század második feléből is csak hiányosan, így a kvantitatív vizsgálódás későbbi korokban adódó lehetősége36 szóba sem jöhet esetünkben. Mielőtt azonban találgatásokba bocsátkoznék, vessünk egy pillantást arra, milyen eredményekre jutottak mások e kérdés vizsgálatánál! Weichhart Gabriella a XVII. század elejének házasodási szokásait vizsgálva az életkorokkal kapcsolatban számításokat nem végzett, csupán benyomásai alapján állapította meg, hogy gyakori a fiatal, 18-20 éves vőlegény, míg a menyasszonyok között 13-14 évesek is előfordulnak. (Weichhart 1911, 28-29.) Meg kell azonban jegyeznem, hogy ő főként főúri családok tagjainak házasságaival kapcsolatos forrásokat használt fel; városi adattal alig találkozunk nála.37 A felvidéki polgárság mindennapi életének jeles, XIX. század végi kutatója, Demkó Kálmán viszont a városban élő férfiak nősülését kb. 23 éves korukra teszi, ekképpen gondolkodva: • egy fiú kb. 14 évesen kezdhette meg mestersége tanulását; • az inaskodás kb. 4 évet, a segédként való vándorlás kb. 3-4 évet vett igénybe, így kb. 22 évesen lehetett mester; • számos céh szabályai előírják viszont, hogy mester csak nős ember lehetett, illetve ha még a felvételkor nem lenne az, úgy meghatározott időn belül meg kellett nősülnie; • tehát: a mesterséget tanulók 23 éves korukban házas emberek voltak. (Demkó 1890,163.) 55
