Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
ARRABONA 2009. 47/ 1. TANULMÁNYOK A XVI. századi magyarországi városi polgárság életének kiváló ismerője, a kassai kutatásai kapcsán már többször említett Granasztói György viszont ettől jelentősen eltérő eredményre jutott: szerinte Kassán a XVI. század közepén a férfiak 28- 31, a nők 19-21 éves korukban kötöttek házasságot! (Granasztói 1984, 228.) Ez nagy korkülönbséget mutat a házasfelek között, és tekintettel a korszak halandósági viszonyaira — Granasztói számításai szerint ekkortájt a nők átlagéletkora kb. 46 év, a férfiaké 51-52 év lehetett —, azt jelzi, hogy a házasságok időtartama viszonylag rövid volt. (Granasztói 1984, 228-230.) A kora-újkori házasodási szokások vizsgálata, a házasságra lépők életkorának kutatása során érdemes figyelnünk arra is, hogy a korabeli jog hogyan határozta meg a házasságra lépők életkorának alsó határát. A veszprémi egyház 1515. évi zsinati határozataiban az olvasható, hogy kánonjogi előírás szerint a házasságkötéshez feltétlenül szükséges törvényes kort a fiúknál a 14., a leányoknál pedig a 12. betöltött esztendő jelentette. (Solymosi 1997, 22.) — tehát egyházjogi szempontból adva volt a korai házasságkötés lehetősége. Többnyire módot adtak erre az ismertebb helyi jogrendszerek is: a szepesi jog például — amint erre J. Újváry Zsuzsanna felhívja a figyelmet — a fiút és a lányt egyaránt 14 éves korban nagykorúsítja, lehetővé téve ezzel házasságra lépésüket is. (J. Újváry 2002, 80.) Megjegyzi azonban azt is: bár jogilag adva volt egy korai házasság lehetősége, a gyakorlatban a társadalmi helyzet és a gazdasági körülmények ezzel éppen ellentétesen hatottak. Véleménye szerint a végrendeletekben mutatkozó alacsony gyermekszámok „egyrészt a nagy gyermekhalandóságról és alacsony átlagéletkorról, másrészt a kései házasságkötésekről, a nők termékenységi idejének viszonylag szűk voltáról is árulkodnak”, és a korlátozott számú utódok születése a vagyonmentést is szolgálta. Felteszi azonban a kérdést is: valóban korlátozták-e a születések számát? — „... és ha korlátozták, akkor azt a kései házasságkötéssel érték-e el vagy egyéb módon?” (J. Újváry 2002, 80-81.) Bár a városi polgárok házasodási szokásai bizonyára lényegesen eltértek a korszakjobbágyainak ez irányú gyakorlatától, talán nem érdektelen utalnom Péter Katalin két XVII. századi vizsgálódásának eredményére: az egyikben a vizsgált 100 nő közül 94 férjezett volt, és csak 5 volt közöttük 20 évesnél fiatalabb; a másikban a 66 nős jobbágy között csak egy volt 21 év alatti. (Péter 2002,14-15.) Ezen adatok azt mutatják, hogy a XVII. századi jobbágyok sem éltek a kánonjog által biztosított korai házasságkötés lehetőségével. Az utóbbi vizsgálata során Péter Katalin arra a következtetésre jutott, hogy a XVII. században „az volt a törvényszerű, hogy a jobbágyférfiak nagyjából húsz éves koruk körül megházasodjanak. Tizennyolc éves koruk előtt ritkán tették, huszonkét éves koruk utánra pedig csak ritkán halasztották.” (Péter 2002,16.) A kutatástörténeti áttekintés után nézzük, mit tudunk meg a győri testálok házasodási szokásairól! Arról, hogy hány éves korban kötöttek házasságot, egyikük sem szól; meg kell azonban jegyeznem, hogy az esetlegesen előforduló (év) számokat is óvatosan kell kezelnünk ebben a korban — amint erre Tóth István György már korábban felhívta a figyelmet. (Tóth 1996) A gyermekek életkoráról sem találhatók pontosabb adatok a végrendeletekben; csupán arra utal a testálok többsége, hogy gyermekei még „neveletlenek”, gondviselőre szorulnak. Amint arról már esett szó, néhányan utalnak arra, hogy mennyi ideje élnek együtt házastársukkal; saját 56
