Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
ARRABONA 2009.47/ 1. TANULMÁNYOK például az öregbik szolgájának Mártonnak egy morvái dolmánnyal és két forinttal adós, a kisebbik szolgájának Petinek pedig minden ruhájával adós, ha esztendejét kitölti. Ez utóbbi eset mutatja azt is, hogy a végrendelkező mennyire fontosnak tartotta a szolgákkal szembeni kötelezettségeinek pontos lejegyzését — miközben két gyermekét csak mint „öregbik leánt”, illetve „az kisebbiket” hagyja a megnevezett gyámokra, nevüket sem említve! (Horváth 1995,41.) Persze akad példa az ellenkezőjére is: „Az szolgáknak és szolgálóknak érdemek szerént megfizessenek” — olvashatjuk például a Börhiday Miklós házastársaként testáló Német Anna 1655-ben kelt utolsó rendelésében. (Horváth 1997,19.) Hogy a szolgák és szolgálók nála laktak volna, arra nem utal. Bizonyosan voltak azonban példák erre is: a háromszor is megözvegyült Gersd Johanna asszony például 1695-ben szolgálójának, Jutkának hagyja több más mellett az, Agyat benne valóval edgyütt, amelyben hál” is.29 A fentebb említett számú szolga és szolgáló mellett többször utalnak a végrendelkezők olyan további személyekre, akik szolgálatukban állnak. Többen megnevezik például azt a személyt, aki hosszabb betegségük alatt őket gondozta, esetleg elmondva azt is, hány éve tart ez a szolgálat. Ritka az olyan testáló, aki csak utal létére; így tesz 1603-ban Horuat Miklós, aki egyetlen rideg mondatot szán jótevőjének: ,A% aßoni alattnak, az ky uelem bánt, az en niomorusagomnak es betegségemnek idejen, hagiok hogy agianak 5 frtott.”30 Der Mátyás özvegye, Haydu Ilona 1687-ben szolgálójának, Judkának 10 forintot és több vagyontárgyat is hagy, „mert ö forgot engemet... ” (Horváth 1997,160.) Az 1636-ban Stahel Tamás özvegyeként végrendelkező Maria Kherin pedig szolgájának és két szolgálójának is hagy értéktárgyakat az esztendei bérükön kívül: szolgájának, Földes Jánosnak például — több más mellett — „az Ági leplet nioszoliostul az melien most hal” ,Az Rosinanak, az ki most betegségemben mellettem forog”, a fekete szoknyáját hagyja vállastul, előkötővel együtt.31 Lakó. Jelen témánkat vizsgálva érdemes egy pillantást vetnünk a lakóként végrendelkező nőtlen testálókra is! Kouaczius Varga Péter 1620-ban Újvárosban lakott Varga Tamás házánál, az 1604-ben végrendelkező Galouicz Chiszar György pedig — elmondása szerint — Chiszar Mátyás házának lakója volt 7 esztendeig.32 Figyelemre méltó, hogy mindkét esetben azonos mesterséget űző személyek laktak együtt; a lakó bizonyára a mester műhelyében dolgozott. Az 1622-ben testáló Garázda Pétert viszont lakóként eltöltött éveinek magas száma miatt érdemes megemlítenem: egyetlen vagyonát, a szőlőjét azért hagyja Nagy Györgynének, mert „eö kglme Húszon négy esztendőiül fogua Jámborul tysztessegesen tartottak hazoknal”.33 Idézett példáink két lehetőségre hívják fel a figyelmet: egyrészt arra, hogy számolnunk kell a mestereknél lakó, inasként vagy segédként ott foglalkoztatott személyekkel — inas egyébként jó néhány testamentumban említtetik, többnyire kisebb értékű hagyományban részesítve; másrészt lehettek olyanok is, akik egész életüket lakóként, valakinek a szolgálatában élték le. Hozzá kell tennem azonban azt is: forrásainkban nem ritka nős szolgák és férjes szolgálók említése sem, akik — amint az esetenként megtudható — külön laktak, a saját családjukkal. Vagyis a szolgák és szolgálók említése az esetek egy — pontosabban meg nem határozható — részében nem jelentette a testáló családjának kibővülését. Összegezve a családról eddig elmondottakat: vizsgálódásom eredményeképpen megállapítható, hogy Győrött a XVII. században a szülőkből és gyermekekből 54
