Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
HORVÁTH JÓZSEF HÁZASSÁG, CSALÁD, GYERMEK GYŐRÖTT A XVII. SZÁZADBAN... A testálok családi állapotának bemutatásakor láthattuk, hogy az özvegységre jutott férfiak közül 55 még egyszer megházasodott; a megözvegyült nők közül pedig nem kevesebb, mint 77 kötött újabb házasságot — azaz 132 családban volt esélye annak, hogy különböző kapcsolatokból származó gyermekek éljenek együtt. A végrendelkezők közül ötvenen szólnak arról, hogy gyermekeik több házasságukból származnak; 41 testáló pedig mostohagyermekről is említést tesz. Néhány esetben három ágról származó gyermekek élnek együtt: Palffy Sebestyén öt saját gyermeke közül három az első, kettő a második feleségétől született, egyet pedig mostohalányaként említ, vagyis ez utóbbi valószínűleg második feleségének előző házasságából származhatott; Pesti Imre deák viszont két mostohagyermeke mellett említi első házasságából született fiát és a másodikból származó lányát is.21 Más esetekben a testáló egy házasságából származó gyermekei mellett említtetik mostohagyermek is: az 1624-ben végrendelkező Feyeruarj Mihály például szól két kis fiacskájáról, kiknek neve Giurko és Mihal, „öregbik” lányáról, Katusról, kisebbik lányáról Magdáról, valamint mostohafiáról, Osualt Jánosról — ez utóbbi a testáláskor már házas ember volt. (Horváth 1995,102.) Mivel a nők közül öten három házasságot is kötöttek, arra is akad példa, hogy a testáló három házasságából származó gyermekei szerepelnek együtt: az 1635-ben Leobald Gál házastársaként végrendelkező Sophia asszony mostani férjétől született Elias és Boldessar nevű fiai mellett említi elhalt urától, Spiczbék Györgytől származó János és György nevű fiait, valamint Thamas és Jakab nevű fiat, „melliek az massek megh holt Uram GenczlérEgidöröl maradtak”.22 Az idézett példákból látható, hogy az esetek egy bizonyos részében a mostohagyermek egy családban élt a testáló édes gyermekeivel; ez a tény azonban a fentebb kiszámított átlagos gyermekszámot — a mostohagyermekek említésének viszonylagos kis száma miatt —jelentősebb mértékben nem módosítja. Akik a családdal esetleg együtt élhettek... Az eddig elmondottakból látható, hogy a XVII. századi győriek törekedtek a családalapításra, hiszen döntő többségük legalább egyszer megházasodott; a velük élő gyermekek száma viszont meglehetősen alacsony volt. Ez utóbbi valós értékét érzékeltetni akarván el kell még mondanom azt is, hogy az ismertetett alacsony átlag a végrendeletekben említett összes gyermek beszámításának eredményét tükrözi; e gyermekek egy része azonban a szülő testamentumának elkészültekor már felnőtt ember volt, esetleg már önálló családot is alapított — vö.: az unokák említésének aránya! -, ezért egy részük már valószínűleg nem az őt felnevelő családban élt. E tekintetben Szende Katalin fontos megállapítására szükséges utalnom, aki felhívta a figyelmet arra: a végrendeletekben a „gyermek” kettős értelemben említtetik, és nem feltétlenül jelenti a családban élő „kisgyermeket”! (Szende 2008, 261.) Élhettek viszont a családdal együtt a szülőkön és a gyermekeken kívül más személyek is; ennek valószínűségét is meg kell vizsgálnunk. Az előző generáció. A végrendelkezők néha említést tesznek felmenőikről, illetve házastársuk felmenőiről is. Az általam átvizsgált források 33 esetben szólnak a testáló anyjáról; míg 17 alkalommal apjáról. Anyósát 11, apósát 8 testáló említi; míg mostohaszülőről együttesen 5 alkalommal esik szó. Vagyis összességében 74 51