Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
ARRABONA 2009.47/ 1. TANULMÁNYOK „öregségemnek (: már 79 esztendős lévén) erőtlenségből, eleiemnek óránként közelitto főgyatkozásimtol indíttatván” szánja rá magát e cselekedetre;11 hasonló konkrét adattal azonban más győri testálok nem szolgálnak.12 Néha előfordul, hogy a végrendelkező utal magas korára, testálásának indokai között a „vinsigh”-et is említve, amint azt például 1609-ben Dallos Pál is tette.13 Alkalmanként a testáló családi körülményeiből következtethetünk magasabb korára: Kapra István például 1608-ban azt említi, hogy az unokája akkor szült gyermeket.14 Más esetekben megtudjuk, hogy mennyi ideje él házasságban a testamentum készítője: a fentebb említett Kaldi Szűcs István például 36 éve él együtt a feleségével, míg Hraszthoniczaj Szuch Mihály 28 és fél, Mészáros Máté pedig 25 évi házasságát hangsúlyozza.15 Harminc év körüli együtt töltött időt még többen mondanak, 20 év alattit szinte senki; ebből talán arra következtethetünk, hogy a korszak szemléletében 20-25 év körül lehetett az a határ, ami felett már eléggé hosszúnak tartották a házasságot ahhoz, hogy időtartamát érdemes legyen megemlíteni. Tény azonban, hogy az esetek döntő többségében sem a testáló korára, sem együtt töltött éveik számára egyáltalán nincs adatunk. Hogy voltak fiatalok is közöttük, az nagy valószínűséggel állítható, hiszen közülük heten — így például Gregor Myglicz és Nagy Mihály — említik, hogy feleségük most várja az első gyermeket.16 Összegezve megállapíthatom: az általam vizsgált korszak 880 győri végrendelkezője közül 113 egyedülállóként készítette el utolsó rendelését; az ő esetükben „saját” — általuk alapított — családot nem vizsgálhatunk, az őket felnevelő család még élő tagjairól azonban szolgálnak esetenként hasznosítható adatokkal — ezek egy részét igyekeztem is kamatoztatni munkám során. Leggyakrabban a testvérek említtetnek a szűkebb felnevelő családból; ritkábban a szülőkre vonatkozóan is találtam értékes adatokat. A többi testamentumot viszont olyan személy készítette, aki legalább egyszer családot alapított: így 767 végrendeletből nyerhetünk adatokat a gyermekek számára, valamint a családdal esetleg együtt élő személyek számára és kilétére. A gyermekek száma A végrendelet készítésével a testáló célja a vagyon konfliktusok nélküli átörökítése volt. Mivel első számú örökösként a gyermekek jöhettek számba, nem véletlen, hogy ők említtetnek leggyakrabban forrásainkban. Ahogy Szende Katalin találóan megfogalmazta: „... bár pontos statisztikai vizsgálatok nem állnak rendelkezésre, megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogy nincs más olyan középkori forráscsoport, ahol a ’gyermekem’, ’fiam’, ’lányom’ kifejezés olyan gyakran előfordulna, mint ezekben a szövegekben.” (Szende 2008, 251.) Megállapítását kiegészíthetem azzal: nemcsak a középkori, de a kora-újkori testamentumokra is igaz lehet véleménye. De milyen mértékben hasznosíthatók ezen források a XVII. századi győri családokban élő gyermekek számának megállapításához? E kérdés megválaszolásához igyekeztem összegyűjteni a győri végrendeletek gyermekekre vonatkozó adalékait. Kutatásaim során számos nehézséggel találtam magam szemben. Rá kellett jönnöm például arra, hogy számos végrendelkező csak általánosságban utal gyermekeire; azoknak nemhogy nevét, de számát sem adja meg konkrétan. Sokan 48
