Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
HORVÁTH JÓZSEF HÁZASSÁG, CSALÁD, GYERMEK GYŐRÖTT A XVII. SZÁZADBAN... megállapítható, hogy a XVII. századi győri nők döntő többsége legalább egyszer házasságot tudott kötni, és nem volt reménytelen egy második házasságkötés sem; ez utóbbi azonban — amint az özvegyként végrendelkező nők magas száma és jelentős aránya mutatja — már lényegesen kevesebb személynek sikerülhetett. A férfiaknak az első, összegző táblázatban közölt adatsorával kapcsolatosan csupán néhány rövid megjegyzést szeretnék tenni. Viszonylag magasnak tűnik a nőtlen testálok száma, illetve aránya: a XVI. század közepén Pozsonyban például csak az összes végrendelkező 4,6%-át tette ki csoportjuk, és a késő-középkori Eperjesen sem érte el a 10%-ot. (Tózsa Rigó 2005,146., illetve Szende 2004, 85.) A győri végrendelkezők közötti 11,8%-os arányukhoz lényegesen hozzájárul az a tény, hogy soraikban meglehetősen magas a római katolikus egyházi személyek aránya: a 104 nőtlen testáló között 32 római katolikus pap található, akik 35 darab végrendeletet hagytak hátra az általam vizsgált időszakból.9 Őket leszámítva lényegesen „kedvezőbb” az arány: a 69 nődén nem egyházi személy az 553 férfi végrendelkező 12,5%át jelenti — azaz kb. minden nyolcadik „civil” férfi tett testamentumot egyedülállóként. A legnagyobb csoportot közöttük az iparos legények alkotják, akik többnyire a mesternél lakva testálnak kevés vagyonukról, illetve veszik számba adósságaikat és kintlevőségeiket; de akad közöttük néhány katona, és egy-két értelmiségi is. A férfi végrendelkezők döntő többsége házasemberként készítette el utolsó akaratát: az 553 férfi közül 397 élt házasságban a testálás időpontjában. Közülük 55 tesz említést a „mostani” mellett „előbbeni” feleségéről is; arra viszont, hogy már harmadik feleségével élne, egyetlen egy sem utal. Azt mondhatjuk tehát, hogy forrásaink adatai alapján a házas férfiak kb. 85%-a első feleségével élt a testáláskor; csupán 15%-uk választott addigra második feleséget. Az 55 második házas férfi mellett 52 özvegy élte már túl első feleségét; azaz a már legalább egyszer házasságot kötött 449 férfi végrendelkező közül 107 temette már el házastársát. Az özvegy férfiak közül csupán néhányan utalnak arra, hogy már két feleséget is el kellett temetniük; döntő többségük egy elvesztett házastársáról tesz említést. Az a tény, hogy a nem egyházi személyként testáló férfiak kb. 85%-a (449 fő) házasemberként vagy özvegyként testált, bizonyára tükrözi a családalapítás rangját is, melyre egyébként a korabeli írott és íratlan törvények részben ösztönözték (például nőtlen ember sok városban nem viselhetett városi tisztséget), részben kötelezték (például a mesterré válás nősüléshez kötése) a férfiakat. (Demkó 1890, 161.) Az az adat pedig, hogy a 327 női testáló között mindössze 9 hajadont találtam, mutatja azt is, hogy a XVII. században a győri nők közül legalább egyszer szinte mindenki férjhez tudott menni. A végrendelkezők családi állapotáról készült statisztika a korai halálozások nagy számát is sejteni engedi. Az 553 férfi közül 107 veszítette el feleségét, azaz kb. minden ötödik. Ennél is magasabbnak tűnik a férfiak halálozási aránya, hiszen a 327 nő közül 223 élte túl első férjét; közülük 20 a másodikat is, sőt 3 már a harmadikat is! Ahhoz, hogy ezen — megdöbbentőnek tűnő — adatokat pontosabban értelmezni tudjuk, fontos lenne a testálok életkorának ismerete; erre vonatkozó adat viszont alig található forrásainkban! Az 1636-ban végrendelkező Kaldi Szűcs István magát 68 évesnek mondja;10 az 1682-ben Király Márton özvegyeként testáló Keszi Anna 47
