Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
ARRABONA 2009.47/1. TANULMÁNYOK jából, vagy ahogyan Szende Katalin fogalmaz: „A végrendeleteket leginkább a családokról készült fényképekhez hasonlíthatjuk: néhány családtag már elhunyt, mások még nem születtek meg, amikor a felvétel készült.” (Szende 2004, 93.) Tovább nehezíti vizsgálódásunkat, hogy a testálás szokása a XVII. századi Győrben nem volt általános: joggal feltételezhetjük, hogy nagyobb arányban azok tettek testamentumot, akiket erre családi állapotuk késztetett — vagyis azok, akik nem hagytak hátra törvényes örököst. Emiatt a kapott eredményekből általánosabb érvényű tapasztalatokat valószínűleg csak nagyon óvatosan vonhatunk le. A család nagysága, összetétele, állandósága Ahhoz, hogy a XVII. századi győri végrendeleteknek a végrendelkezők családjára vonatkozó adatait elemezhessem, mindenekelőtt azt kell megnéznem: hány családról nyerhetünk adatokat ezekből a forrásokból? Ehhez azonban érdemes megvizsgálnunk a testálok nemek szerinti megoszlását is. Az általam e vizsgálat keretében elemzett, 1600 és 1699 között, győri végrendelkező által készített 880 testamentumot 553 férfi és 327 nő készítette — vagyis a források 63%-át készítette férfi, 37%-át nő. Ha ezt az arányt összevetjük Szende Katalin kutatásainak eredményeivel, megállapíthatjuk: a késő középkori Sopronban ennél valamivel magasabb (67%) volt a férfi testálok aránya; Pozsonyban ugyanekkor a végrendeletek 61%-a származott férfiaktól; Eperjesen viszont lényegesen kiegyenlítettebb volt az arány: a férfiak „csak” 53,3%-át tették ki az összes végrendelkezőknek. (Szende 2004, 84.) Magasabb Győrött a férfi végrendelkezők aránya a XVI. századi pozsonyi arányoknál is: az 1529 és 1557 közötti időszakból fennmaradt pozsonyi „utolsó akaratok” készítői között 59,8% a férfiak, 40,2% a nők aránya. (Tózsa Rigó 2005, 144.) Nem érdektelen kérdés azonban az sem: az általam vizsgált évszázad alatt változott-e végrendelkezőink között a nemek aránya? Egy korábbi vizsgálódásom során azt állapíthattam meg, hogy az 1600 és 1630 közötti időszakból Győrött fennmaradt 234 testamentum közül 160-t férfi készített (Horváth 1991a, 50.), azaz a testálok 68,3%-át a férfiak tették ki — ehhez képest az ezt követő évtizedekben a nők „előretörését” figyelhetjük meg! Az arányok évtizedenkénti alakulását vizsgálva láthatjuk, hogy a XVII. század közepétől többnyire meghaladja a 40%-ot a női testálok aránya; ennek köszönhető a század egészére számítva a 37%-os végeredmény. Ez azonban még mindig „elmarad” — a nők szemszögéből nézve — a pozsonyi és az eperjesi arányoktól. A végrendelkezők családi állapota A következő fontos vizsgálandó kérdés: milyen a XVII. századi győri végrendelkezők családi állapot szerinti megoszlása? A fentebb említett vizsgálat 160 férfi testálója közül 20 nőtlen volt, 112 az első feleségével élt, 15 a második házassága alatt vetette papírra utolsó akaratát, 12 egy házasság után özvegységre jutva testált, 1 pedig már a második feleségét is túlélte. A 74 végrendelkező nő közül 3 hajadon volt még, 16-16 az első, illetve a második férjével élt, 32 egy férjet túlélve özvegyen testált, 7 pedig már a második férjét is túlélte! Vajon ezek az arányok jellemzik-e a XVII. században végakaratot tevők egészét? — e kérdés megválaszolására törekedve 44
