Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
HORVÁTH JÓZSEF HÁZASSÁG, CSALÁD, GYERMEK GYŐRÖTT A XVII. SZÁZADBAN... Van viszont olyan kutató is, aki főként a testamentumokra alapozza ez irányú kutatásait. Szende Katalin nevét említhetem itt mindenekelőtt, aki előbb a késő középkori soproni és pozsonyi végrendeletek elemzése alapján vizsgálta a két város családszerkezetét és öröklési szokásait, majd a vizsgálatba bevonta az eperjesi testamentumokat is, így összefoglaló munkájában már mindhárom város ez irányú adatait tanulmányozhatjuk; később az eperjesi adatok feldolgozása önálló tanulmányban is napvilágot látott. (Szende 1995; Szende 1997; Szende 2004; Szende 2005) Tanulmányai nem csupán a bennük közzétett — esetenként az összehasonlításra is lehetőséget nyújtó — értékes adatok miatt voltak fontosak számomra, de kutatásmódszertani felvetései is sokat segítettek egyes kérdések átgondolásában. A végrendeleteknek a családra vonatkozó kutathatóságát illetően például megerősítette azon véleményemet, hogy azok nem számítanak a történeti demográfia hagyományos forrásai közé; de mivel ez utóbbiak többnyire a XVII. századi Győr esetében is hiányoznak, „nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az adatokat, amelyeket a testamentumokból ezzel a témával kapcsolatban összegyűjthetünk” (Szende 2004, 92-93.) — természetesen kellő óvatossággal és kritikával kezelve azokat. Kutatástörténeti áttekintésem zárásaképpen egy nemrég megjelent érdekes és értékes tanulmányt említenék: Tózsa Rigó Attila — mintegy folytatva Szende Katalin kutatásait — a városi elit családszerkezetének vizsgálatára vállalkozott az 1529 és 1557 között keletkezett pozsonyi végrendeletek alapján. (Tózsa Rigó 2005) Munkája különösen fontos számomra, hiszen időben közelebb vannak az általam vizsgáltakhoz e források a Szende Katalin által feldolgozottaknál, és a — nem ritkán családi kapcsolatokat is eredményező — földrajzi közelség is érdekessé teheti a családszerkezetre vonatkozó adatok összevetését. Az eddig elmondottak már részben érintették a felvetett másik kérdést is: milyen mértékben alkalmasak győri forrásaink a korabeli család vizsgálatára? E kérdés megválaszolásához a végrendelet, mint forrástípus főbb jellemzőiből kell kiindulnom. A testáló célja utolsó akaratának írásba foglalásával többek között az volt, hogy elejét vegye az örökösök közötti későbbi viszályoknak, lehetővé téve vagyonának egyértelmű, és a törvényekkel „egyeztetett” akaratának megfelelő felosztását.6 Ennek megfelelően tapasztalataink szerint a testamentumok részletességét leginkább a testáló családi körülményeinek bonyolultsága határozta meg: vagyis többnyire mindent olyan mértékig részleteztek, amennyire az az egyértelműséghez szükséges volt. Mivel a felosztásnál döntő szempont volt az egyes vagyontárgyak jogi származása, ezért a végrendelkezők például mindig elmondják, hány házasságot kötöttek, melyik házastársuk mivel gyarapította az egybekeléskor a közös vagyont, melyik gyermekük melyik házasságból született, kiházasításkor melyik gyermek mit kapott, hiszen ezek jelentős mértékben meghatározták az öröklés rendjét és lehetőségeit. De csak a legritkább esetben szóltak például arról, hogy összesen hány gyermekük született; elhalt gyermekükről többnyire csak akkor tettek említést, ha az törvényes örököst hagyott hátra, hiszen ez befolyásolta az öröklést. így forrásainkból az esetek döntő többségében csak az állapítható meg, hogy egy-egy testálónak hány élő gyermeke volt a végrendelkezéskor; az elhalt kiskorúak — más források szerint országosan meglehetősen magas — számáról nem tudunk meg semmit.7 Vagyis a végrendelet egy „pillanatfelvétel” a család története szempont43
