Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Nemes Gábor: Adalékok a középkori győri székesegyház pusztulásához
NEMES GÁBOR ADALÉKOK A KÖZÉPKORI GYŐRI SZÉKESEGYHÁZ PUSZTULÁSÁHOZ Nemes Gábor ADALÉKOK A KÖZÉPKORI GYŐRI SZÉKESEGYHÁZ PUSZTULÁSÁHOZ A középkori győri székesegyház a XVI. század megpróbáltatásait kiállva, igen romosán bár, de túlélte a török idők viharait. A Győrben állomásozó zsoldosok viszszaéléseit és a török ostrom okozta sebeket azonban gondosan elfedték a barokk kor felújítási munkálatai. A negyven évvel ezelőtti régészeti feltárás (Kozák-Uzsoki 1970) több középkori részletet hozott felszínre, azonban — mivel teljes körű kutatásra nem nyílott lehetőség — több részlet ismeretlen maradt, így csak újabb források bevonásával gyarapíthatjuk a középkori székesegyházról szóló ismereteinket. A Vatikáni Levéltár konzisztoriális levéltára (Archivio Segreto Vaticano, Archivio Concistoriale)1 olyan forrásokat rejt, melyek újabb adalékokkal szolgálnak a győri székesegyház XVI. századi történetéhez. Ezeket a forrásokat propositio consistoriahsoknak nevezzük, melyek tulajdonképpen a püspökkinevezési eljárás egyik állomásának iratai. Hogy pontos képet alkothassunk a források értékéről, röviden ismertetem a püspöki székek betöltésének ügymenetét, és az ezek folyamán keletkezett iratokat.2 Magyarország esetében a főkegyúri jog miatt az uralkodót megillette a ius praesentandi, azaz a bemutatás joga, melynek értelmében a király a pápának megnevezhette jelöltjét.3 Ezt követte a processus informativus, a megnevezett személy és a betöltendő egyházmegye állapotának vizsgálata, melyet a nunciatúrán maga a nuncius folytatott le. Ekkor olyan személyeket kérdeztek ki, akik a jelöltet vagy az adott egyházmegye — és ami jelen írásunk szempontjából fontos, a székesegyház — állapotát ismerhették. Az elkészült jegyzőkönyvet Rómába küldték, ahol az illetékes bíborosprotektor4 titkárságán a jegyzőkönyvből kivonatot készítettek, amit a három bíborosi rend (püspök-, presbiter- és diakónus) rangidős bíborosai ellenőriztek és szignáltak. Az így keletkezett iratnak a konzisztóriumon történő felolvasásával — mely a propositio consistorialis — a bíborosprotektor a jelöltet előterjesztette, és a pápa ez alapján döntött ajelölt kinevezéséről.5 Ha az eddig felsorolt két forrást, tehát a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvet és a propositiot összevetjük, akkor a jegyzőkönyvet több szempont alapján is értékesebbnek tarthatjuk. Egyrészt azért, mert a jegyzőkönyvben feltüntetésre kerülnek a megkérdezett személyek, így jobban ellenőrizhetők az általuk elmondott információk. Másrészt az egy kérdésre adott esetleges eltérő válaszok esetenként a kivonatból kimaradhattak. Harmadrészt a summázatból óhatatlanul is elveszhettek érdekes, ám a kivonatoló számára nem jelentős információk. Ezzel szemben a prepozíció egyik sajátossága, hogy datálatlan. Keletkezési ideje a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyv születése, illetve Rómába küldése, valamint a konzisztóriumon való felolvasása közé tehető. A terminus ante quemről a konzisztoriális jegyzőkönyvek minden esetben beszámolnak, viszont a terminus post quemről sajnos csak elvétve vannak információink a nunciusi jelentésekben. A magyar történettudomány eddig elsősorban a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyveket vizsgálta,6 bár Vanyó Tihamér felhívta a figyelmet a XVI. századi relációkra és prepozíciókra, de azok forrásértékét nem tartotta sokra. (Vanyó 1936,449.) Abban az esetben azonban, ha a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek nem maradtak 29
