Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Nemes Gábor: Adalékok a középkori győri székesegyház pusztulásához
i ■ ARRABONA 2009.47/ 1. TANULMÁNYOK fenn, a propositiok elsődleges forrássá lépnek elő. A prepozíciók példaértékű feldolgozása Hieronim Fokcinski lengyel jezsuita nevéhez fűződik (Fokcinski 1994), melyhez hasonló magyar feldolgozás is hamarosan napvilágot lát.7 A Vatikáni Levéltárban a XVI. század második feléből öt győri püspökkinevezést taglaló prepozíció található. Az első kettő Liszthy Jánosé8 és Draskovich Györgyé.9 Ezek elég szűkszavúan nyilatkoznak a székesegyházról, mindössze azt szögezik le, hogy istentiszteletek tartására alkalmas kellékekkel jól ellátott.10 Herresinczy Péter — akit 1587. október 26-án ültetett V. Sixtus pápa a győri egyházmegye élére — prepozíciója azonban ennél jóval többet árul el.11 Eszerint a győri székesegyház két évvel Herresinczy püspökké választása előtt, tehát 1585-ben leégett, csak a falai és fedett kórusa maradt meg, ahol miséket celebráltak. Az istentiszteletekhez szükséges liturgikus kellékeket és ereklyéket egy bizonyos kápolnában őrizték, így azok épségben átvészelték a már említett tüzet. A székesegyháznak ezenkívül volt harangtornya is harangokkal.12 A következő prepozíció Kutasy János győri püspökké való kinevezését is eldöntő konzisztóriumon hangzott el 1592. szeptember 23-án.13 Ez a forrás részben megerősíti, részben kiegészíti az előbb taglaltakat, bár megfogalmazása kissé felületesebbnek tűnik. Előadja, hogy a székesegyház évekkel ezelőtt leégett, de azért misék celebrálására alkalmas, mert rendelkezik egy elégségesen felszerelt sekrestyével, kórussal, orgonával és harangokkal. Leírja, hogy a városban minden templom leégett, csak a Szent Istvánnak szentelt maradt meg, amit az eretnekek tartanak megszállva.14 Az utolsó forrásunk a Győr török megszállása után néhány évvel, 1600. december 15-én tartott konzisztóriumon hangzott el, mikor Hetesi Pethe Márton váradi püspököt a kalocsai érseki székre és a győri püspökség adminisztrátorságába helyezték.15 Ez a forrás újfent értékes információkat árul el. Eszerint a székesegyház felújításra szorul, mert a szentélyt és a harangtornyot ágyúk döntötték le, valamint kórussal és orgonával sem rendelkezik. Viszont áll a sekrestye, mely közepes felszereltségű.16 A prepozíciókból tehát a székesegyházra vonatkozóan a következők állapíthatóak meg: a székesegyház 1585-ben leégett, így a szentmiséket a kórusban celebrálták; az ereklyéket és a liturgikus kincseket a Szentháromság-, más néven a Héderváry-kápolnában őrizték, melyet a tűz a sekrestyéhez hasonlóan megkímélt; a székesegyház rendelkezett egy harangtoronnyal, amely túlélte ugyan az 1585-ös tűzvészt, de Győr török ostroma során — az addig elég magasan álló falakkal rendelkező szentéllyel és a kórussal együtt — ágyútalálat érte és elpusztult. A tűzvész tényét, és annak időpontját alátámasztja a győri káptalannak egy 1624-ben írt, az országos rendekhez intézett kérvénye is. Ebben arról számolnak be, hogy Draskovich György püspök idején villámcsapás következtében az élelmiszer- és lőszerraktárnak használt székesegyház leégett.17 Ezenkívül erre engednek következtetni az ezt követő években a templom felújítására tett adományok is.18 A szentmisék celebrálásának helyszínével kapcsolatban csak a tűzvész előtti időszakból maradtak fenn források, melyekből a következőket tudjuk meg. 1569 júliusában Miksa császár levelében felszólította a káptalant, hogy hagyja el a székesegyházat, és az oltárokkal együtt költözzön a Szent István templomba.19 Ezt követően a káptalan Miksától azt kérte, hogy továbbra is használhassák a székes-30
