Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Múzeológia - Közművelődés - Trugly Sándor: Jöttek-mentek. (Langobardok és avarok a Kisalföldön, régészeti kiállítás, Győr, 2008)
TRUGLY SÁNDOR JÖTTEK - MENTEK véréi és használati tárgyai voltak a VII-IX. században itt élt nőknek, férfiaknak és gyermekeknek. S ugyancsak nagyban emelik a kiállítás színvonalát és természetesen közelebb hozzák a látogatókhoz e régmúlt korok embereit (azokat, akikről végül is ez a kiállítás szól) a Győr-Téglavető-dűlői temető leletei alapján készített színes, egy avar férfi és nő viseletét bemutató nagyméretű, „élethű” rekonstrukciók. A Győr-Pápai-vám lelőhely különleges korai avar sírjairól Nagy Andrea tudósít. Megtudhatjuk tőle, hogy 2006 őszén 5 kora avar sírt tártak fel, a lelőhelyről addig csak neolit és kora középkori telepanyagot ismertek. A sírok ebben az esetben is szétszórtan, egymástól nagyobb távolságban helyezkedtek el, tájolásuk EENYDDK irányú volt. A lelőhely 39. nagyméretű sírja igazi meglepetést okozott, hiszen ebbe az elhunyt mellé temették nyúzott, felkantározott hátaslovát is. Koporsóra vagy egyéb sírépítményre utaló nyomot, elszíneződést nem találtak. Ez az igényesen rekonstruált sír egyébként a kiállítás avar kori részének központi elemeként szolgált, mintegy érzékeltetve egy-egy ásatás hangulatát. Az eltemetett férfi préselt véretekkel díszített övét viselt, valamint tarsolyát is megtalálták (benne többek között vaskés és fenőkő volt). A ló pofájából vaszabla került elő, a harcos „fegyverzete” két nyílhegyből állt, koponyájának közelébe agyagedényeket tettek. E sírok érdekessége a bennük aránylag nagy számban található nyúzott bőrös állattemetkezés (részleges ló-, kecske- ill. birkatemetkezés), amely aránylag ritkán fordul elő az avar korban. Amint azt az ásató megállapítja: „Az itt eltemetett közösség a nagyállattartással-pásztorkodással foglalkozó korai csoportokhoz köthető. A sírok mellékleteik és a viseleti tárgyak alapján a 7. századra datálhatok.” Tomka Péter 1995-ben a Ménfőcsanak-Bevásárlóközpont (Metro áruház) területén 222 avar sírt tárt fel. Ennek közvetlen közelében kerültek elő a Ménfőcsanak-Eperföldek későavar temetőjének sírjai (133 temetkezés), melyek ásatója Nagy Andrea volt. Az első temetőt valamikor a VII. század első évtizedeiben nyithatták és a VIII. század elejéig temetkeztek bele. Leletanyaga több vonatkozásban is idegen a Kisalföldön, Tomka Péter szerint: „A hasonló temetők, leletek számba vétele során körvonalazódott egy igazi régészeti szubkultúra: tájidegenek minálunk, talán a távolsági kereskedelem segítői. Valahonnan a Dunántúl déli részéből indultak, késő antik és germán hagyományokat hozva magukkal, pontszerűen telepedtek meg az egykori Pannónia középső és északi részén...”. Leletanyaguk több avar elemet, hatást őriz, azonban túlnyomó többségük az ásató szerint idegen a Kisalföldön. Sírjaikban aránylag nagy számban találkozunk római kori másodlagosan felhasznált tárgyakkal, ezek közé tartoznak az érmék és a fibulák, s egy gemma is előkerült bronzfoglalatban. De további ritkaságszámba menő leletek találhatók a temetőben, mint például a 718. sír csontfésűje, az 552. sír vasszigonya, hat sírból görbe bronztűk kerültek elő, és a nőknél feltűnik az ólomcsövecskés hajviselet. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy annak idején a Komárom-munkásnegyedi temető leletei között (ez volt az első korai avar lovassírokat is felvonultató lelőhely a Dunától északra a mai Szlovákia területén) szintén feltűnt a női sírokban a fémcsövekkel díszített hajhálós viselet (26., 30., 31., 33. sír). Csontfésűt is találtunk (7. sír), az egyik lovassírból (23. sír) elsőként került elő rojtmintás lószerszámveret, a férfiak bizánci csatokat viseltek stb. A kiértékelések során esetükben is felmerült egy déli irányból való beköltözés lehetősége. (Trugly 1982) Könnyen elképzelhető tehát, hogy egy rokon avar kori közösség temetkezéseire bukkantunk a Duna mindkét oldalán. 251 T
