Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Múzeológia - Közművelődés - Trugly Sándor: Jöttek-mentek. (Langobardok és avarok a Kisalföldön, régészeti kiállítás, Győr, 2008)
ARRABONA 2007.45/ 1. MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS Annak idején Erdélyi István a következőképpen fogalmazott Dunacséb kapcsán: „Kétségtelen, hogy az egyetlen csontminta meghatározása alapján megadott érték különös, nehezen illeszthető be tipológiai alapon kialakított időrendünkbe. Megjegyezzük, hogy 1958-ban Györffy György már arra gondolt, hogy a későavar kori griffes-indás leletek a honfoglaló magyarsághoz köthetők és későbbiek, mint eddig tartották, azaz a IX. és a X. századot jelöli meg keltezésként... Ismeretes, hogy magyar seregek már 862-ben a frankok elleni hadjáratok során megfordultak a Kárpát-medencében. 881-ben viszont kavarok (kabarok) harcoltak Bécs tájékán.” (Erdélyi 1979, XXVI., 88-89.). Tomka Péter bevezetőjében további izgalmas, máig megoldatlan kérdéseket vet fel — például az avarok etnogenezisére és nyelvére vonatkozóan is —, melyek az avar kori kutatás számára napjainkban ugyancsak nagy kihívást jelentenek. A szerző szerint: „...a nyugati végeken felbukkanó onogur népnév meglepő gondolatokat ébreszt. Vajon az egész késő avar népességre vonatkozik-e, vagy csak (egyik) nyugati csoportjára, vajon innen származik-e a később a helyükbe lépő magyarok „külső” elnevezése (hungarus, venger stb.), vajon nem tőlük erednek-e a magyar nyelv bolgár-török jövevényszavai, illetve azok egy része?” S e sorok írója csak csendesen jegyzi meg (Király Péter munkássága alapján is, ld. Király 2006), hogy valóban nem lehetnek-e ők, ezek a honfoglalást jóval megelőző, főleg karoling kori oklevelekben fel-felbukkanó Hungariusok, Ungarusok, Hungrik, Hungarik stb. „véletlenül” éppen legkorábbi honfoglaló őseink megnevezései? S persze azt sem tudjuk ma még egyértelműen bizonyítani, hogy milyen nyelven (nyelveken) beszéltek az avarok, erre talán egyszer rovásírásos nyelvemlékeik (a nagyszentmiklósi kincs edényei, a szarvasi tűtartó stb.) megfejtése adhat biztos támpontot. Van tehát továbbra is bőven tennivalója az avar korszak népes kutatógárdájának a Kárpát-medencében, annak ellenére, hogy ma már mintegy 3500 avar kori lelőhely több mint 30.000 feltárt temetkezése és annak sok ezernyi emléke áll a rendelkezésére! De most lássuk ismét — kissé merészebb szellemi kalandozásunk után — ennek a nagyszabású kisalföldi régészeti kutatómunkának az eredményeit, melyek tovább gazdagíthatják az avar korról szóló ismereteinket, és e látványos kiállítás „alapanyagául” szolgáltak. Kora avar kori temetkezések aránylag ritkán kerülnek elő ezen a vidéken, sokáig csak szórványos leletekkel találkozhattunk. Mára is mindössze 18 lelőhely mintegy 30 síregyüttesét ismerjük, s amint azt Tomka megjegyzi: „Kiderült, hogy a Kisalföldön (éppúgy, mint a Nagyalföld jelentős részén) a szokásos korai avar temetkezési forma a magányos sír, pontosabban az egymástól viszonylag távol fekvő sírok kis sírcsoportja.” Az egyik ilyen temető 5 sírja került elő 1992-ben az Ml autópálya építkezésekor Börcs-Nagydombon, nagyobb távolságokra egymástól. E koporsóban nyugvó halottakat is megbolygatták, a férfiak mellé fegyvereket tettek, mégpedig íjat és nyílvesszőket. Közülük is kiemelkedik az 1. számú férfi sírja, kinek öweretei csontból készültek és máig egyediek az avar kori leletanyagban. További kora avar sírok és leletek kerültek elő többek között Gyirmót-Borsódűlőn, Mosonszentmiklós-Pálmajor mellett, Bágyog-Gyűrhegyen stb., valamint az itt bemutatásra került Győr-Pápai-vám lelőhelyen és Ménfőcsanak-Bevásárlóközpont területén. A kiállítás avar kori termeinek több tárlója jó áttekintést nyújt e nép leletanyagáról, korszakonként mutatja be, hogy milyen ékszerei, öweretei, fegy-250
