Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)

Tanulmányok - Kiss Melinda: Az emlékezés színei Giczy János festészetében

KISS MELINDA

AZ EMLÉKEZÉS SZÍNEI G1CZY JÁNOS FESTÉSZETÉBEN

Giczy János festői felfogása vallottan természetelvű. Színhasználata a kezdetektől fogva expresszív, ami a festés folyamán áttételessé válik benne, az sem spekulatív eredmény, nem tervezhető, kiszámítható. Saját bevallása szerint a kép „festődik”, akkor válik igazán hitelessé. A véletlen — vagy nevezhetnénk intuíciónak is — képes egyedül a felszínre hozni az emberi lélek „ősmélyének” üzeneteit.

Olyan hirtelen kell ezeket az üzeneteket elkapni, ahogy a plain air festők próbálkoztak a színekkel és a fényekkel visszaadni a külső látványt, csak Giczy a belső látvány felé fordul. Festészetének különböző periódusaiban színhasználata is változik: egyre inkább elkülönül a formától és a látomáshoz kötődik. A tudat a látványt emlékképekből építi, finoman megszövi az egymásra épülő rétegekből saját látomásait. Giczy János ezekből a szőttesekből építkezik.

JEGYZET

1 Giczy János első oltárformátumú képeit 1970 körül készítette. Heitler 1982, 20.

IRODALOM

DÁVID Ferenc

1974 Giczy Jánosról. Művészet 15/7. 22.

GICZY János

1997 Invitáció. Sopron

1998 „Nem felejtkezhetem meg a mindenben jelenlévő titokról.” Giczy János festőművésszel Megay László beszélget. Műhely 21/3. 35-37.

SALAMON Nándor

1982 Negyedszázados múlt. Művészet 23/3. 16-19.

HEITLER László

1982 Profán oltárok, Művészet 23/3. 20-23.

233