Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Sziárdfy Zoltán: Jézus pere
SZILÁRDFY ZOLTÁN Szilárdfy Zoltán JÉZUS PERE JÉZUS PERE A címben jelzett, ritkábban előforduló ikonográfiái téma fennmaradt emlékeinek gyűjtését közel huszonöt éve kezdtem el. Kutatásaim során segítségemre volt Galavics Géza akadémikus, aki saját gyűjtését, fotóit mindenestül átadta, s támogatott igyekezetemben, hogy írjam meg és értelmezzem a manierizmus és a barokk évszázadok ezen témáját. Köszönet legyen érte. Az utóbbi esztendőben Terdik Szilveszter művészettörténész, tudományos kutató volt segítségemre az anyaggyűjtésben, amit hálásan köszönök.1 Jézus perének témája az apokrif iratokban gyökerezik: Nikodémus-evangéliuma és Pilátus-aktái tartják számon. Az apokrif evangélium szerint egy bizonyos Ananiás számol be arról, hogyan kutatott Jézus perének aktái után, melyeket a zsidók Pontius Pilátus alatt írtak le. Ezeket a héber nyelven írott szövegeket görögre fordította. „Amit az Úr kereszten való szenvedése után a főpapok és a többi zsidó eljárásáról Nikodémus megállapított és hátrahagyott.” (Bauer 1991, 41-42.) A XVII. századtól kezdve nyugat-európai példák hosszú soráról olvashatunk a vallási néprajz kitűnő kutatójának alapvető művében. (Kriss-Rettenbeck 1963, 60. Abb. 187.) A témakör jelentőségteljes tudományos feldolgozása Elfriede Grabner most megjelent tanulmányának köszönhető, amely különösen az ausztriai emlékanyagra terjed ki. Értékes adataival gazdagította munkámat.2 (Grabner 2008) A művészeti alkotások sorát Maerten de Vos (Antwerpen, 1532 — Antwerpen, 1603) 1581-ben készített előrajza és festménye nyitja meg.3 (Grabner 2008, 358. Abb. 8., 9.) A kiváló manierista művész képének címe: Judicium sangvinarium Judaeorum contra Christum Salvatore Mundi. Az apokrif témát népszerűsítő rézmetszetet Vos rajzát követve Arianen Collaert (1560 k. - 1618) készítette. A kompozíción a főtanács, az egykori szanhedrin mind a húsz tagját megszámozták, de még nem tartják kezükben a pajzsokat, melyeken a vádirat mondatai olvashatók. Jézusnak, az asztalnál ülő írnokoknak, a szolgáknak, valamint Pilátusnak nincsen száma, mert nem tartoztak a vérvád ítélethozói közé. Pilátus szakállt és turbánt visel, amely nem csupán a Közel-Kelet egzotikumára utal, hanem a nyugatot fenyegető iszlámra, ezért inkább török szultánnak néz ki, mint római helytartónak. (Keuze 1997, 234. Afb. 5.) (1. kép) A magyar művelődéstörténetben igen jelentős Szepsi Csombor Márton 1618- ban keletkezett útleírása, az Europica Varietas. Az ő protestáns szemének is feltűnt Franciaországban a rouen-i katedrális megragadó képe Jézus peréről, melynek eredeti szövegét itt közlöm: „Az sok ceremóniák között az templomban volt egy drágalátos szép öreg kép, kin az huszonegy tanácsbeli Jeruzsálemben lévő személyek, kik Krisztust halálra szentenciázták, az három hamis tanúkkal és két fő nótáriussal egyetemben voltak felírattatva, kinek-kinek mellette volt voksa, ilyenképpen: Az zsidók közönségesen így szóltak: Lássuk meg, hogy ha igaz-é az ő szava, próbáljuk meg őtet, idővel micsoda következik őreá, és így eszünkbe vehetjük, micsoda vége leszen dolgának. Nagy 151
