Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Domonkos Ottó: Magyarországi festőcéhek III. Pecsétek, címerek, céhedények, céhládák
ARRABONA 2009.47/1. TANULMÁNYOK 8. kép A késmárki festőcéh pecsétje. Felirata: DAS ZECHEN SIEGIL DER FÄRBER IN KAISERSMARK 1713. T.H. 9. kép A késmárkiak pecsétnyomója. Felirata: DAS ZEICHEN SIGIL DER FERBER IN KAISERS. 1728. Zeche ist.” A kiválni szándékozó mesterek Késmárk városának tanácsához fordultak olyan szabályzattervezettel, amelyben magukat „Schöhn- und Schwartz Färber Handwercks, von Alters Fläming genant” titulussal illetik, sőt az artikulusokat a bécsi és a boroszlói (Breslau) szabályzatokkal egyeztették, s kérték annak megerősítését. Az artikulusok helyes voltát szem előtt tartva a tanács a szabályzatot elfogadta 20 paragrafusban, és azt a város nagypecsétjével megerősítette. Ennek birtokában készíttették el pecsétjüket 1713- ban: DAS.ZECHEN.SIEGEL.DER.FERBER. IN. KAISERSMARK. 1.7.1.3. — a címerképben két ágaskodó oroszlán egy festőüst fölött két festőbotot tart keresztben. Az üst fölött ismeretlen T.H. monogram.8 (8. kép) 1728-as évszámmal jelzett, újra metszett pecsétjük kerek, íves szirmokkal fedett, papírba nyomott példányát 1803-as dátumú munkaigazoláson találtuk meg. A változás okát nem ismerjük.9 (9. kép) A lőcsei Haupt-Lade az 1715-ös királyi privilégiumban megerősített és nagy területen kijelölt vonzáskörzetét 1770-ben elvesztette, amikor Besztercebánya festőmesterei a hét királyi bányaváros részére nyertek kiváltságlevelet Mária Teréziától.10 (10. kép) 10. kép A besztercebányai főcéh céhlevelének címoldala. Felirata: SIGILLUM MAGISTRORUM TINCTORUM SEPTEM MONTANARUM CIVITATUM 138
