Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: Területiség és joghatóság. A rendi gondolkodásmód alapdimenziói Bruck an der Leitha és Moson vármegye konfliktusai tükrében (1556-1848)
HORVÁTH GERGELY KRISZTIÁN TERÜLETISÉG ÉS JOGHATÓSÁG .... rály megengedte, hogy „Bruck város polgárai a neudorfi pusztát az ország sérelme nélkül szabadon megvehetik”, a nyulasi két udvarházzal együtt. A puszta és a nyúlási birtok ezt megelőzően néhai nemes Stomfai Jakab özvegyéé volt. A 44. te. azzal a kikötéssel engedélyezte a tulajdonlást, hogy „eme fekvő jószágok tekintetéből az adókat és mindennemű terheket Magyarországon fizessék, ez ország törvényei alatt álljanak, ezeknek engedelmeskedjenek”.11 Később, hogy pontosan mikor, nem tudjuk, „ezen birtokot, a’ többször említett város előbb 450 későbben pedig 459 Ft 7 У2 xmyi évenkénti haszonbér mellett, az egyes Polgároknak örök időkre engedte által; és így [...] az adományos Bruk város és a földeket használló egyes polgárok között semmi féle úrbéri viszonyok nem léteznek, hanem azoktól évenkénti haszonbér fizetetik.”12 Az ezt követő majd’ 300 évben mégis folyamatosan kérdéses volt, hogy 1) Bruck, mint Újfalu tulajdonosa, viselkedhet-e nemesként, illetve 2) — ugyan ritkábban —, hogy Újfalu a tulajdonlással Magyarországhoz tartozik-e még?13 Város és vármegye joghatósága legalább nyolc ponton feszült egymásnak. A legtöbb gondot az adófizetés mikéntje okozta, de rövid ideig, a napóleoni háborúk idején egy elzálogosítási kísérlet is borzolta a vármegye kedélyét. A megyei közgyűlésben való részvétel megtagadása szintén régi sérelme volt a városnak. A bruckiaknak a közmunkákban tanúsított passzivitása megint csak folyamatos vitalehetőséget biztosított, és az újoncállítás sem volt egyszerű művelet. Az Újfalu feletti birtokjog törvényhatósági jogként való értelmezése 1836 után új színnel gazdagította a viszályt, ehhez képest a városban lakozó osztrák végvámosok határsértései mindennapos csínytevések voltak. Végül a korszak végén az új idők szelét, pontosabban füstjét jelezte a város magyar oldalon felépült vasútállomása körüli vita. A konfliktus síkjai egymástól természetesen nehezen szétválaszthatok, ezért valamennyit az események általános kronológiai vázához igazítva szeretnénk bemutatni. A város nemességének vagy nem-nemes voltának kérdése a gyakorlatban az adófizetés és egyéb közterhek miatt volt lényeges. Moson vármegye ilyenkor mindig a törvények „világos foglalatjára” hivatkozott. Az erről folyó vita az 1670-es évekig követhető vissza, először 1671-ből van utalás a város és a megye közötti adófizetési konfliktusra.14 Bruck ekkor Újfalu birtokán 1 egész porta után 36 forintot tartozott fizetni.15 A viták ellenére egészen 1715-ig minden adójellegű terhet viselt a város.16 III. Károly 1715. évi dekrétumának 72. törvénycikke az addig felszínre került konfliktusokat volt hivatva orvosolni.17 A király ebben megerősítette, hogy a bruckiaknak Magyarországra kell adózniuk, ugyanolyan feltételek mellett, mint az ittenieknek. Eredménytelensége miatt eme rendelkezését 8 év múlva megismételte.18 A XVIII. századot ennek ellenére végigkísérte az adók körüli viszály, 1725-re pl. már majd’ 12 ezer forint adóval tartozott a város.19 A kettős adóztatást sem mindig sikerült kiküszöbölni. A helytartótanács 1707-ben már egyszer úgy rendelkezett, hogy az ausztriai birtokosok magyarországi birtokaik után Magyarországon kötelesek adózni,20 mégis, 1710 körül a város Ausztriában is adózott Újfalu után. E problémát időlegesen csak 1726-ra sikerült rendezni, elismerve Moson vármegye igazát. Az adófizetés körüli vita 1781-ben újult ki ismét, de 1785-re a megye újfent elérte, hogy a város rendezze tartozását.21 A ciklikusan elfajuló vita menete a következő volt. A megye felszólítására Bruck replikázott, majd mindketten általában egy időben fordultak az uralkodóhoz, illetve a helytartótanácshoz. A király/helytartótanács általában bizottságot nevezett 115
