Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: Területiség és joghatóság. A rendi gondolkodásmód alapdimenziói Bruck an der Leitha és Moson vármegye konfliktusai tükrében (1556-1848)
ARRABONA 2009. 47/1. TANULMÁNYOK ki, amely mindig arra a megállapításra jutott, hogy Brucknak fizetnie kell. Bruck ilyenkor tartozása egy részét rendezte, egyben haladékot kért, majd minden maradt a régiben.22 Arra is van példa, hogy maguk az osztrák felsőbb hatóságok tanácsolták a városnak az adófizetés megtagadását.23 A város taktikája a megye interpretációjában az volt, hogy „ellenszegüléseit [...] folyamodási alakban tüntette ki”,24 s így a kormányszerveknél nem egyszer sikerült időt nyernie, sőt, akár bizalmat is ébresztenie ügye iránt. A vármegye számára azonban ilyenkor is egyértelmű volt, hogy csupán adóját és egyéb közterheit próbálta „folyamodás, óvástétel, ellenszegülés, a’ fizetésben való késedelmesség, ’s más minden kigondolható utakon” lerázni.25 Moson vármegye ezzel szemben a „Törvények szavait [... ] mindenkor valódi értelmökben vette”, amit utólag szemlélve legfőképpen az támaszt alá, hogy a helytartótanács és az uralkodó leiratai mindenkor a vármegyének adtak igazat.26 Az adómentesség érdekében alkalmazott brucki érvelés egyik visszatérő eleme az volt, hogy „nem bizonyos az, hogy abban [mármint az 1556-os királyi engedélyben] az azon időben nem is létezett katonai s házi adó értetett-e”, vagy csak az, melyet a zászlósurak kivételével a nemesek a haza védelmére fizettek?27 A vármegye szerint ez nem kérdés, a királyi engedély egyértelműen fogalmaz: Újfalu a megye joghatósága és portiális állománya alá tartozik.28 Mivel birtokát királyi hozzájárulás mellett nyerte, a város 1753-ban azzal a kérelemmel fordult a megyéhez, hogy az adó alól kapjon felmentést, egyben magát „a’ Megyebéli Nemesség sorába béiktattatni kérte”.29 Mint Csepcsányi Gábor jogértelmezéséből kiviláglik, Bruck kollektív nemesként, azaz magyarországi szabad királyi városként tekintett önmagára.30 Csepcsányi azonban magyarázatában jelzi, hogy amikor az úrbéres népesség adót fizet, azt senki nem értelmezi a nemesi adómentesség csorbításaként; a jobbágyok bár maguk művelik birtokukat, az valójában nemesi birtok. Brucknak így, még ha elismerten magyarországi nemes is lett volna, a magyarországi, adózó státusú telkei után adót kellett volna fizetnie; nemesség hiányában viszont ez egyáltalán nem is lehetett kérdés.31 Az adófizetés megtagadása az 1780-as években újra állandó viszályforrás lett, melyet a megye végrehajtás útján kívánt megoldani, a város pedig az uralkodónak írt felirattal kivédeni. A felhalmozott tetemes tartozást a megye a vendégfogadó zár alá helyezésével igyekezett behajtani.32 Az adóvita mellett már erre az időszakra is van adat arra, hogy az útjavítás és a katonatartás is a problémás ügyek közé tartozott. E két területen a konfliktus inkább elvi síkon zajlott, gazdasági jelentősége szimbolikus volt. A katonatartás összege 1791-ben csupán 21 ft 32 krajcárt tett ki,33 ekkora volt az az összeg, mellyel a város évente megváltotta a beszállásolást, míg az útjavításból egy 120-150 ölnyi szakasz (1819-ben: 500 öl)34 volt a penzuma. Bruck természetesen mindkét terhet sérelmezte,35 mely panaszokat a vármegye azzal hárított el, hogy az 1556-os törvénycikkelyek „világos tartalma szerént tartozik ez Országban lévő Birtokára nézve nem csak adózni, hanem minden nyilván való terheket is úgy mint más adózók viselni”.36 Újfalu — az 1840-es években 133 lakos37 — után Brucknak emellett még 1 újoncot kellett állítania, amire szintén nem volt hajlandó, sőt a magyar oldalon élő lakosairól külön anyakönyvet sem vezetett,38 amivel a helytartótanács rosszallását is kiváltotta.39 A vármegye „a’ viszálkodások illy özönében” sérelmeit már 1802-ben az országgyűlés elé vitte,40 de gyors döntésre nem számíthatott. Kérelme folyományaként annyi történt, hogy a király az ország vitás határszakaszait vizsgáló bizottság fel116
