Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: Területiség és joghatóság. A rendi gondolkodásmód alapdimenziói Bruck an der Leitha és Moson vármegye konfliktusai tükrében (1556-1848)
ARRABONA 2009. 47/1. TANULMÁNYOK természetszerűleg igyekezett a maga számára hasznosítani, de ez azzal a következménnyel járt, hogy minden nem egyértelmű, eltérően interpretálható konfliktushelyzetben a rendi viszonyok rögtön patthelyzetté, perrel nem, vagy nehezen feloldható konfliktusokká alakultak. Ez még inkább így volt, ha az egyik fél nemessége Magyarországon nem volt honosítva. Amikor Magyarország és Ausztria határáról beszélünk, egyszerre van szó államhatárról, vámhatárról, tartomány/megyehatárról, uradalmak és falvak határáról. Még amikor ezeknek az eltérő közigazgatási és uralmi szinteket jelölő egységeknek a határa egybeesett, akkor is számtalan jogértelmezési és kompetenciabeli vita adódott. Ez még inkább így van, ha bizonyos, a maguk szintjén egységet képező területek átnyúltak egy másik hatalmi szint területére. Bruck egy ilyen szituációnak vált a főszereplőjévé. A határ mentén ugyanis több birtok „átlógott” a szomszédos ország területére, és ez nemcsak az általánosságban viszonylag merev vámszabályok és a határőrökkel sokszor eldurvuló mindennapi kapcsolatok miatt nehezíthette meg a hétköznapokat, de a joghatósági kompetenciákban sem segítette a tisztánlátást. Bruck főhercegi város Neudorf/Újfalu pusztája és két nyulasi (Jois) kuriális háza mellett Moson megyében ilyen ausztriai átbirtoklásnak minősültek a rohraui uradalom malmai, Hainburg város telkei. Ezek mellett még a rohraui,4 gerhauseni, pachfuhrti, hollerni és schönabrunni lakosok is bírtak a megyében jószágokat.5 Magyarországról történő átbirtoklásra a nemesvölgyiek szőlőit hozhatjuk példának. Egy konfliktus síkjai A brucki forrásokból két egymástól elvben független, de a valóságban összetartozó problémába nyerhetünk betekintést: 1) az ország határainak pontos megállapítása körüli vitákba,6 illetve 2) Bruck és Moson vármegye viszonyába. A konfliktusok két szintje ugyan szorosan összekapcsolódik, a következőkben mégis elsősorban Bruckra7 koncentrálunk. A véglegesen csak Trianonnal „megoldódó” problémahegy már első látásra sem könnyen áttekinthető. A legfontosabb feszültségforrások a következők voltak: • Bruck, osztrák főhercegi város, miután 1556-ban magyar területen egy elhunyt nemesember birtokát megvette, a nemesi jogokkal nem élhetett. • Bruck állítása szerint magyarföldi birtokuk után két évszázadon keresztül csak azokat a terheket fizették, melyeket a nemesek általában Magyarországon — ezt a vármegye tagadta.8 • A terület közigazgatásilag Magyarországhoz tartozott. A város birtokában lévő újfalui földeket a város polgárai haszonbérbe vették a várostól. Itt termelt terményeiket vámmentesen hordhatták haza.9 • Újfalu puszta úrbéri és büntetőügyekben hagyományosan a gróf Harrach család párndorfi uradalmának joghatósága alá tartozott, amit a város nem akart tudomásul venni. • A határ két oldalán egyaránt birtokos gróf Harrach családnak szintén volt háza Bruckban, s mint városi polgár, a család maga is birtokolt földet Újfaluban, mely után, mint polgárnak adóznia kellett Moson megyének.10 Moson vármegye és Bruck évszázados viszályának gyökerei I. Ferdinánd 1556. évi dekrétumának 44. törvénycikkében foglaltakra nyúlnak vissza, amelyben a ki114
