Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Brauer-Benke József: A peremgyűrűs furulya
ARRABONA 2008.46/2. TANULMÁNYOK rulyatípusok milyen mértékben terjedtek el a XX. század elején és az azt megelőző időszakban. (Malonyai 1911, 235.) Szintén kérdés, hogy a magrés furulya típusok mikor bukkantak fel először a magyarság körében. Az 1390 körüli schlágli szójegyzékben már megtalálható mind a síp, mind a süvöltő (fistula) hangszernév. (Keresztury-Vécsey-Falvy 1960,33.) Ezek közül valószínűsíthetően a süvöltő volt a furulya, azonban nem tudni, hogy magrés vagy peremfúvós furulyatípusról volt-e szó. A múzeumok hangszeranyagának vizsgálata, illetve a művészeti ábrázolások azt bizonyítják, hogy a peremfurulyák használata — amennyiben korábban elterjedt is volt a magyarság körében — a XIX. századra mindenképpen eltűnt. Az utolsó ismert híradás a peremfurulyáról Mátray Gábor könyvének függelékében Kubinyi Ferenc 1854-es leírása, amely Baranya megyéből, Pécs környékéről számol be a hangszertípus jelenlétéről. (Mátray 1984,336.) Kérdéses a dévaványai peremvágásos furulyatípus recens archaikum volta. A moldvai peremfurulya viszont inkább a balkáni furulyatípusokkal rokonítható, ahol a peremfurulyák és a magrés furulyák is fennmaradtak. Sárosi Bálint a furulyák felvidéki hatlyukú furulya típusának nevezi azokat az esztergályozott gyűrűs díszítésű furulyákat, amelyek egy típusát a szlovák furulyakészítők terjesztették el a Felvidéken és az Alföld egyes részein az I. világháború előtt. (Sárosi 1962, 597.) A gyűrűs díszítést nem mindig esztergapadon készítették, hanem zsebkéssel vagy egyéb kiskéssel (bízók) faragták, amelyek nemcsak díszítésként, hanem a repedés elleni védelmül is szolgáltak. A vizsgált 30 néprajzi gyűjteményből (a budapesti gyűjteményt kivéve) 11-ben találhatók peremgyűrűs furulyák: • a balassagyarmati Palóc Múzeum néprajzi gyűjteményének 51.723.1-es leltári számú, ismeretlen származású 6 ujjnyílásos furulyája (556 mm) két összeilleszthető részből áll. A szélhasító nyílása a blockflőtékhez hasonlóan felső állású. A juhar- vagy cseresznyefából készült furulyatípuson az illesztés alatt van a 6 ujjnyílás. Az 54.10.1-es leltári számú 6 ujjnyílásos furulyát (540 mm) Bertók Mihály készítette Kishartyánban 1954-ben. A hangszertesten található 4 peremgyűrűn kívül az alsó nyűás hasáb alakú kiképzésű, amely forma a hasadás ellen véd és más furulyatípusokon is alkalmazzák. Átmeneti formának tekinthető az 50.679.1-es leltári számú 6 ujjnyílásos furulya (430 mm), amit Dovicsán Sándor készített Ilinyben. A furulya alsó nyílásánál találhatók gyűrűk, amelyek nyilvánvaló funkciója a repedés elleni védelem. Szintén átmeneti formának tekinthetők az 53.164.4-es (390 mm), az 53.164.3-as (362 mm) és az 53.164.1-es (360 mm) leltári számú, 6 felső és egy alsó állású ujjnyílással rendelkező furulyák, amelyeken szintén csak az alsó nyílásnál vannak védőgyűrűk kialakítva. Mindhárom furulyát Pásztor György készítette Érsekvadkerten. Nem kizárólag ilyen furulya típusokat készített, mert a gyűjteményben található 53.164.2-es leltári számú 6 ujjnyílásos furulya a megszokott hagyományos formájú (ő készítette az egyetlen eddig ismert alumínium cső fuvolát is!). Ebből arra lehet következtetni, hogy az 1953-as években Ersekvadkerten (vagy Pásztor György szülőhelyén) mindkét furulya típus ismert volt. • az egri Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteményben egy leltározatlan, ismeretlen származású (430 mm) peremgyűrűs furulya található. 192
