Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Brauer-Benke József: A peremgyűrűs furulya
ARRABONA 2008. 46 / 2. TANULMÁNYOK forma a kisujj könnyebb elérhetősége miatt. Nem tudni, miért került a kép az avar kori kettősklarinét mellé, mert a hangszertípus semmilyen kapcsolatba nem hozható a kettősklarinétokkal. Hasonló kettős magrésfurulya az angol nyelvű, Old English Instrument Of Musik című kiadvány egyik fényképén látható, amely szerint az illető hangszer a XVI. századból való és az oxfordi All Souls College gyűjteményében található. (Galpin 1911, 35. kép, 2. jelzet.) A hangszertípus avar kori besorolása valószínűleg Bartha Dénes tanulmánya utáni pontatlan hivatkozáson alapulhat, aki a kettősklarinétokkal foglalkozó tanulmányának VI. tábláján bemutatja az angol kettősfurulya fényképét is, azonban a kép aláírásából kiderül hogy Galpin képanyaga szolgált forrásául. A már említett két ujjnyílású mari sijaltös a kép tanúsága szerint peremfúvós hangszer.* Azonban a moldvai magyarságnál fellelhető peremfúvós furulyatípus nem feltétlenül recens archaikum, mert a peremfúvós furulyatípusok a Balkán nagy részén megtalálhatóak és a moldvai magyarság népi kultúrája amellett, hogy archaikus magyar elemekkel rendelkezik, erős balkáni hatást is mutat. Curt Sachs könyvében egy Wartburg vára alatti ásatásról előkerült prehisztorikus korból származó, 3 ujjnyílásos, felső állású szélcsatornával rendelkező magrés furulyát mutat be. (Sachs 1940, 2. kép. C jelzet) Az adatot figyelembe véve megállapítható, hogy a magrés furulya típusok már jóval a honfoglalás előtt jelen voltak a Kárpát-medencében. John Henry van der Meer írja, hogy az ókori germán és kelta népek már ismerték a furulyatípusú hangszereket és ezek attól függően, hogy milyen anyagból készültek, ásatásokból viszonylag nagyszámban kerültek elő. (Meer 1983, 18.) Mivel egyéb megjegyzést nem fűz hozzá, nem tudni, hogy ezek peremfúvós vagy magrés furulyák-e? Mint sok egyéb hangszer esetében, úgy a furulyáról szintén feltételezik a közel-keleti származást és Eszak-Afrikán keresztül a spanyol, majd egyéb nyugat-európai átvételt, azonban Észak-Afrikában egy-két kivételtől eltekintve a peremfurulya típusok az elterjedtek Nyugat-Európában a középkorban már elterjedtek a magrésfurulyák. A legkorábbi fennmaradt példány van der Meer szerint a dordtrechti ásatásból került elő és az 1335 és 1418 közötti időszakban készült. (Meer 1983, 20-21.) A hét ujjnyílásos furulyán két kisujjnyílás található, hogy mind a jobb, mind a balkezesek tudják használni. A felesleges nyílást viasszal tömték el. Képi ábrázolás szintjén a Glasgowi Egyetemi Könyvtár zsoltároskönyvében látható egy a XII. századból való furulyaábrázolás, amelyet Galpin magrés furulyának minősít. (Galpin 1911,140.) A nyugat-európai magrés furulyák szélcsatorna nyílása jellemzően az ujjnyílásokkal megegyező oldalon van. Ezzel szemben a múzeumi gyűjteményekben található magyar népi furulyák nagy részének szélcsatorna nyílása az ujjnyílásokkal ellentétes oldalon van kialakítva. Közvetlen átvétel esetén nem valószínű, hogy a szélcsatorna nyílást máshová helyeznék át. * MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Osztály Fotótára: Ltsz.6245 190
