Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)

Tanulmányok - Fajcsák Attila: Egy hajdútánc-dallamunk eredete

FAJOSAK ATTILA

EGY HAJDÚTÁNC-DALLAMUNK EREDETE

rendszer megszűnését és a hajdúk szétszéledését (Martin 1990, 541.) követően a hajdú-tánc funkcióját a kibontakozó verbunkos vette át. (Papp 1986,12-13.)

A teljesség kedvéért szerettük volna Pernye András témánkkal kapcsolatos kutatásainak eredményeit is közzé tenni dolgozatunkban, erre azonban sajnálatos módon nem nyílott lehetőségünk.25

Az eddig leírtak alapján, tekintetbe véve Rajeczky Benjamin (Rajeczky 1979, 10-16.) és Dobszay László (Dobszay 1984, 117-118.) népdalaink kormeghatározásával kapcsolatos nélkülözhetetlen megállapításait, kijelenthetjük, hogy a Starckféle virginálkönyv vizsgált magyar tánca egyik korai hajdútánc-típusunk legkésőbbi lejegyzésű darabja, melynek születése, régi elemekből való „összerendeződése” mindenképpen a késő középkorra, valahová a XV-XVI. század fordulójára tehető. Nem volt ritka jelenség zenetörténetünkben, hogy középkori vagy XVI. századi ének illetve táncdal még a következő évszázadokban is „használatban” volt. Semmiképpen sem azt kell látnunk ebben, hogy a XVII. századi muzsikánk egy darabbal szegényebb lett, hanem azt, hogy az előző évszázad egyébként is szerény mennyiségű hangszeres zenei emlékanyaga egy darabbal gazdagodott. A további kutatások számos meglepetést tartogatnak még ezen a téren.

JEGYZETEK

E helyen is köszönettel tartozom Domokos Máriának, aki e dolgozat születését hasznos tanácsaival, önzetlen segítségével nagyban elősegítette.

1 Szabolcsi 1950,86-87. A páros ütemű dallam reprodukcióját lásd: Keresztúry-Vécsey-Falvy 1960,92. A virginálkönyvről készült teljes fotóanyag: MTA Zenetudományi Intézet Könyvtára VI-315/74. sz. Bár az eddigi források (Jandek 1955, 94.; Bárdos 1984; MZT II. 480., 507.) Ungarländischer Tantzként oldották fel a kéziratban szereplő rövidített címet, azonban a legújabb összehasonlító vizsgálat kétségtelenné tette, hogy a helyes feloldás Ungarischer Tanz, és így fog a közeljövőben megjelenő Musicalia Danubiana sorozatban is szerepelni. Ezért dolgozatunkban következetesen már mi is ezt a címet használjuk. Domokos Mária és Ferenczi Ilona szíves szóbeli közlése.

2 Ezért is nehéz elképzelni, hogy ugyanez a kézirat egyben Eszterházy Pál nádor két fiának is segítségére lehetett zenei tanulmányai során, mint azt egy helyen olvashatjuk. (Ferenczi 2004,90.) Erre vonatkozóan egyébként sehol nem találtunk adatot kutatásaink során.

3 A Starck-féle virginálkönywel kapcsolatos további irodalom: Szabolcsi 1950, 7-8. és Bárdos 1984 irodalomjegyzékében.

4 Vö. Kodály 1982, 278.; idézi Bónis 1964, 570.

5 Ha az első kottapélda „c” dallamát megvizsgáljuk a három alapvető forrásban, mindenütt másképpen közük, ami az ismétlő jeleket illeti: Szabolcsi 1954, 130.; Szabolcsi 1959, 203.; Domokos M. 1990, 519. Az ungaresca formával kapcsolatosan, a teljesség igénye nélkül, lásd: Szabolcsi 1959,166-168.; Vargyas 1981, 321.; Vargyas 1990, 334-335.; Bárdos 1988, 36-38.; Csörsz Rumen 2003; Csörsz Rumen 2004, 397-414.; Csörsz Rumen 2005, 203-238.

6 A hajdútáncról született eddigi összefoglalások további irodalommal: Réthei 1924, 131-149.; Szabolcsi 1959, 167-172.; Andrásfalvy 1963, 72.; Balassi 1968, 245.; Domokos M. 1990, 517-522.; Martin 1990, 538-541, 554-557.

7 Arra, hogy nem kifejezetten XVII. század végi dallamról lehet szó, már Jandek megjegyzéséből is következtetni lehetett, amely szerint a kéziratban „városról-városra, országról-országra vándorló” dallamok találhatók, „melyek főként a század első feléből származnak.” (Jandek 1955, 93.)

8 A tánc elemzését lásd Gombosi 1935, 636. Idézi Domokos M. 1990, 518.

9 Kresánek 1967, A-19; A-36; A-40; B-15; C-2; C-7; C-20; C-24 stb. dallamok.

10 Már Szabolcsi is megjegyzi, hogy a „polonéz- és menüett-ritmusok és formák mögött is igen sokszor stilizált népi dallamok rejtőznek.” (Szabolcsi 1955, 32.)

181