Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Madas Edit: Szent László, a bécsi egyetem magyar nációjának patrónusa - "Bécsi egyetemi beszédek"
ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK fönn, sőt nagyjában sem vagyunk tájékoztatva tartalmuk iránt.” (Schrauf 1902, LXVIII.) A hagyomány 1630 után, a fennmaradt matricula befejezését követően is tovább élt, sőt, 1634-től a beszédeket rendszeresen kinyomtatták. Ezek közül a legjelesebbről szól R. Várkonyi Ágnesnek „A királyi cédrus” Zrínyi Miklós beszéde Szent Lászlóról című, ebben a kötetben olvasható tanulmánya. Schraufnak a középkori Szent László-beszédek nyomtalan eltűnésével kapcsolatban szerencsére nem lett igaza, az utóbbi években ugyanis sikerült két olyan sermóra bukkanni, melyek a magyar náció patrónusának ünnepén hangzottak el a XV. században. A magyar szentek közül Szent Lászlóról maradt fenn a legtöbb középkori prédikáció. Ezek nem valódi beszédek, hanem — a műfajnak megfelelően — szigorú szerkezeti szabályok szerint felépített latin nyelvű beszédvázlatok, olyan beszédminták, melyeket bármely képzett prédikátor többször felhasználhatott Szent László király ünnepén, de kissé átszerkesztve, másként kibővítve más szentek ünnepén is. Bár ezek a sermók Szent László személyét illetően elég szűkszavúak, középkori kultuszának mégis elsőrendű dokumentumai. Ez indított arra, hogy a XIII. század vége és a XVI. század eleje közti időszakból fennmaradt 25 Szent László-beszédet — melynek nagyobb része a közelmúlt felfedezése — magyar fordításukkal együtt kiadjam. E viszonylag gazdag és biztosan hazai eredetű forrásanyag egyedülállóan illusztrálja a „skolasztikus” sermo-műfaj magyarországi fejlődéstörténetét is. (Madas 2004) A hazai kéziratos forrásanyag megsemmisülésének és szétszóródásának mértékét jól tükrözi, hogy a mai Magyarország területén egyetlen kézzel írott latin nyelvű Szent László-beszéd sem található, a fennmaradt sermókat bécsi, heiligenkreuzi, müncheni, vatikáni, salzburgi és gyulafehérvári kódexek őrzik. A feltárt 25 sermo néhány száz egykori Szent László-beszéd hírmondója. A legkorábbi ismert beszédek a XIII. század végére datálhatok, de a műfaj időtállóságát jelzik, hogy még a XIV-XV. század fordulóján is érdemes volt lemásolni őket. A jó modell-sermók száma nem volt korlátlan, az ugyanis nem véletlen, hogy három sermo és egy sermo-részlet két-két példányban bukkant fel. Az egyes példányok különböző korúak és az ország különböző vidékeiről származnak. A beszédvázlatok eredetileg különböző felkészültségű hallgatóság számára készültek, tekintetbe véve persze, hogy az elsődleges felhasználó maga a prédikáló pap vagy szerzetes. Nagy valószínűséggel a budai domonkos studium generale novícius-képzésében játszott szerepet a sermók korai, legszínvonalasabb rétege. A beszédek többsége azonban tipikus ad populum sermo, melyet latinul rögzítettek, de népnyelven mondtak el. Még az 1990-es évek elején akadtam a müncheni Bayerische Staatsbibliothek egy ingolstadti eredetű kódexében6 egy olyan Szent László-beszédre, mely biztosan egyetemi környezetben készült, de akkor még nem mertem a beszédet Bécshez kötni.7 A szövegkiadás lezárása után Veszprémy László kollégám hívta fel a figyelmemet egy újabb László-sermóra egy salzburgi kódexben, amiért e helyen is köszönetét mondok.8 A mikrofilm megrendelése után kiderült, hogy ez a beszéd egyértelműen a bécsi magyar náció egyik László napi prédikációja, amely egyúttal megerősített abban, hogy az ingolstadti kódexben szereplő beszéd is Bécsből származott el. A két beszéd közül az első megjelent tehát az idézett László-kötetben (Madas 2004, 138-147.), a másodikról most lesz először bővebben szó. (Őrzési helyükről müncheni és salzburgi sermóként különböztetem meg őket.) 86
