Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Madas Edit: Szent László, a bécsi egyetem magyar nációjának patrónusa - "Bécsi egyetemi beszédek"
MADAS EDIT SZENT LÁSZLÓ, A BÉCSI EGYETEM MAGYAR NÁCIÓJÁNAK PATRÓNUSA... Az alkalmat, amikor a beszédre sor került, csak a salzburgi kódex nevezi meg egyértelműen: „convenientibus nobis in unum ad presentem celebritatem festivitatis annue beatissimi patroni nacionis nostre gloriosi videlicet regis Ladislay prolaturus iuxta morem exiguum alloquium commemoro ...” (midőn egybegyűltetek a magyar náció patrónusa, tudniillik Szent László király ünnepének mostani megünneplésére, a szokásos szerény beszédet elmondani készülvén ...)” (f. 60r, 4-7.) A hallgatóság mindkét esetben a teljes magyar náció, minden egyetemi dignitásával a különböző karokról, akik közt magas rangú papok, jogi doktorok, és számos szerzetes is volt. Ez kiderül a megszólításokból, s hogy kiknek van címezve egyegy tanulság. A müncheni sermo szerzője — a bevezető bibliai citátumot követően — így fordult a jelenlévőkhöz: Reverendi patres et domini doctores, qui doctrinarum iubare ut solis radio estis illustrati...” (Tisztelendő atyák és doktor urak, akiket a tudományok világossága, mint a nap sugara beragyog). (Madas 2004,138,139.) Később: ,.Magistri prefulgidi, ceteri viri studentes industriose...” A tanulságok „minden tudós szerzetesnek és főpapnak” szólnak, másutt „minden szerzetesnek vagy tudós klerikusnak” megint másutt a „bíráknak”. A salzburgi sermóban a megszólítás részletezőbb és többször ismétlődik: ,f>atres prestantissimi, doctorespreclarissimimagistri insignes ceterique domini et fratres cuiuscumque dignitatis aut status sciende morumve...” (Felséges atyák, dicső doktorok, jeles magiszterek, s a többi, minden rendű és rangú, tudományú és érdemű urak és szerzetestestvérek), (f. 60r, 1-3.) A beszédekből az is kiderül, hogy mindkét szónok fiatalember. A szerénykedés nyilván kötelező toposz, de koruk valóságos lehetett, hiszen egy meglett férfi nem mentegetőzött volna fiatalsága miatt.9 A müncheni sermo szerzője szokatlanul invenciózus. A bevezető részben két kis dialógust rögtönöz saját intellektusa és lelke között, majd a lelke és Isten között annak kapcsán, hogy honnan merítsen bátorságot a beszédhez. A másodikból idézek: — Mit óhajtasz, ég és föld Ura? Miért reám, az ifjúra helyezed ezt a súlyos terhet? Miért egy ennyire fiatalt jelölsz ki, hogy ilyen nagy férfiaknak prédikáljon? — Ne félj a súlyos tehertől, mondja az Úr, „mert az én igám édes és az én terhem könnyű” (Mt 11, 30). Nálam nem számít a fiatal kor, s nem dicsőség az öregség: számtalan jó szónokot látok, köztük igen sok öreget, most mégis azt parancsoltam, hogy ennek a feladatnak te tégy eleget, tehát „senki meg ne vessen téged ifjúságod miatt” (Him 4,12). (Madas 2004,139.) A salzburgi beszéd szónoka kicsinységét és tudatlanságát hangsúlyozza, s a bibliai idézeteket ügyesen forgatva igyekszik megnyerni a nálánál rangosabb hallgatóság jóindulatát.10 A műfajt, amelyben megnyilvánulnak, a müncheni kódex collaciunculá-nak, magyarul beszédecskének nevezi, a salzburgi coüationak, másutt: exiguum alloquiumnak. Mind a kicsinyítő képző, mind a kicsinyítő jelző merő szerénykedés, jó háromnegyed órás prédikáció mindkettő. A bevezető rész szokatlanul hosszú mindkét esetben, s egy-egy Ave Maria elmondásával zárul. A modell-sermókban az alapcitátum (thema) megadása után gyakran következik egy második idézet, a prothema, melynek kapcsolódnia kell a themához, de funkcióját tekintve egy rövid elmélkedést vezet be arról, hogy a hatékony prédikáció nem az esendő emberen, hanem Isten kegyelmén múlik, amit közös imádsággal lehet kieszközölni. A két egyetemi beszédben a prothema elmarad, a mentegetőzés konkrét tartalmat kap, új elem87
