Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Madas Edit: Szent László, a bécsi egyetem magyar nációjának patrónusa - "Bécsi egyetemi beszédek"
MADAS EDIT SZENT LÁSZLÓ, A BÉCSI EGYETEM MAGYAR NÁCIÓJÁNAK PATRÓNUSA ... Madas Edit SZENT LÁSZLÓ, A BÉCSI EGYETEM MAGYAR NÁCIÓJÁNAK PATRÓNUSA „BÉCSI EGYETEMI BESZÉDEK” Szent László király kiemelkedő középkor végi hazai kultuszának egyik jellemző példája, hogy a bécsi egyetem „magyar nemzete” őt választotta védőszentjéül. Az 1365-ben alapított bécsi egyetem alapszabálya — a párizsi egyeteméhez hasonlóan — négy „nemzetbe” sorolta tagjait, de a nációk végleges rendje csak 1384- ben, az egyetem újjászervezése idején született meg. Eszerint az egyetemet négy nemzet alkotta, a natio Austriae, a natio Rhenensium, a natio Hungarica és a natio Saxonica (vagyis az osztrák, a rajnai, a magyar és a szász). A magyar nemzet mint valóságos testület saját statútumokkal és anyakönyvvel 1414-ben alakult meg. Ekkor választották égi patrónusul Szent László királyt, s lett június 27-i ünnepe a „nemzet ünnepe”. A magyar náció matriculájának 1414-től 1452-ig vezetett első kötete sajnos elveszett, viszont az 1453 és 1630 között készült „matricula nova” fennmaradt,1 és Schrauf Károly kitűnő kiadásában 1902 óta hozzáférhető. (Schrauf 1902) A statútumokkal kezdődő matricula nyitó „A” iniciáléjában (f. 5r) László király és a leányrabló kun vitéz küzdelmét jelenítette meg az illuminátor.2 Maga a bevezető szöveg is utal Szent László tiszteletére, de ezen az oldalon kezdődik a megünneplésére vonatkozó első paragrafus is.3 A „három magyar szent király” együttes ábrázolásából Szent László ezúttal ki van emelve, az idős Szent István és az ifjú Szent Imre 10 levéllel hátrébb, királyi koronával, jogarral és országalmával kezükben állnak egymás felé fordulva a statútumok egy újabb sorozatának élén, egy „C” iniciáléban. (Kódexek 1985, T. XXX.) A bécsi anyakönyv ikonográfiája országos jelenséget tükröz: a XV. század elején Szent László tisztelete háttérbe szorította mind a szent király-elődök Anjouk által táplált közös kultuszát, mind Szent István királyét, aki helyett ekkor őbenne kezdték tisztelni az ország patrónusát. (Marosi 1995, 82.) A magyar náció anyakönyve, közelebbről a prokurátorok rendszeres elszámolása elég sok adatot tartalmaz az évente ismétlődő László napi ünnepséggel kapcsolatban, melynek méltó lebonyolítása a náció egyik fő feladata volt. Ezeket az adatokat Schrauf Károly gondosan számba vette. (Schrauf 1902, LXVI-LXX.) A náció élén a prokurátor állt: évente két, egyetemi fokozattal rendelkező, köztiszteletben álló személyt választottak erre a tisztségre, egyet a téli, egyet a nyári szemeszterre. A László napi szónokról a téli prokurátornak kellett gondoskodnia, ha ezt elmulasztotta, neki magának kellett beszélnie vagy komoly bírságot fizetett. (Schrauf 1902,19.) Az ünnep kihirdetése falragaszokon történt. Június 27-én hajnalban a domonkosok templomát friss gallyakkal díszítették fel, a padozatot fűvel hintették be, s ide gyűlt össze a nemzet minden tagja. Az énekes misét — Szent László ünnepe többnyire hétköznapra esett — a domonkosok celebrálták,4 s valószínűleg ezt követette a nevezetes prédikáció. Egyes években már a vigílián, 26-án délután sort kerítettek az ünnepi beszédre.5 Az eseményt szerény áldomás zárta kenyérrel, kevés gyümölccsel és borral. Schrauf Károly sajnálkozásának adott hangot, hogy az anyakönyv csak puszta adatokkal szolgál az ünneppel kapcsolatban: „Az egész tárgysorozatból leginkább az ünnepi szentbeszéd — sermo, oratio vagy concio ad clerum — érdekelhetne minket. Sajnos, ezen beszédeknek — tudomásom szerint — semmi feljegyzése nem maradt 85
