Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
B. Kovács István: Küzdelem az "egész-világi-vitéz" címéért - a hősepikától a legendán át a meséig
В. KOVÁCS ISTVÁN KÜZDELEM AZ „EGÉSZ-VILÁGI-VITÉZ” CÍMÉÉRT ... má’ lélopom a Napot még a Holdat az égrő’!” Máskor megkérdezi: „azt akarod, hogy nappal éccakát csináljak?” A hősnek kell csillapítania, visszatartania. Hanhan Szogtó is csillapítja táltos lovát: „Hatalmas nagy repülésben Homályba dermedt a szeme.- «Tágas tajga teremtette Táltos lovam, csillapodjál!...” De nem csupán repülni tud — szorult helyzetében (ami, bizony gyakorta előfordul) —, a főhős tanácsért is hozzáfordul. A ló rá is pirít: „Igaz, hogy fiatal vagy, nem tudod úgy az eszédet haszná’nyi, a Fél-Világró’ tudsz csak, de gondolkozz égy cséppet!” Éppúgy tesz a burját Hanhan Szogtóval is a lova: „- Vitéz vitézsége bár nagy, Vezesse a sors bárhová, Vének bölcsessége különb! Táltos csikót kérdezgetni, Tárkány nélkül levest főzni, Értelme egyiknek sincsen!” Táltos-voltára utal Szőlő-Szült-Kálmánynak az megjegyzése is, hogy „isz té tudsz a világró?’ Máskor a keresztapja adja neki, de akkor is a kilencvenkilencedik pincében, tehát az Al-Világban van. „Az egyik ódalán bemént a pondró, a másikon kigyött”. Azonban a ló feltételt is támaszt: „ha ki nem vágói a Napnak a hátára, akkor én téveled égy útra sé indúlok el”. Egy másik meséből egy további sajátosságát megismerhetjük. „Égy istentelen nagy rét”-en (nyilvánvalóan a Világ-Réten) találja meg az anyját, aki útbaigazítja, hogy a Világ-Erdő közepében — „ahol télbe’-nyárba’ nyár van” — van a „kiscsikaja”. О csődör, erősebb és ezért képes felmenni oda is, ahová más ló (kanca) nem: azaz a „feketé félhő járásába”. (Emlékeztetni szeretnék arra, hogy úgy a keleti állatviadalokban, mint a magyar mondák táltos-párbajaiban bikák, illetve csődörök küzdenek!) Az a hős az első, aki meglovagolja. A Világi-Táltos (máskor Világi-Ló, Világi-Nagy-Ló) „fél a feketé félhő járásába. Ami csillagok vót, mind rakásra hán’ta. A ló! A két hátsó lábával mind rakásra rugdosta a csillagokat”. Másik alkalommal, mikor megjelenik „az égnek az enyhin, tűzlángval és fehérlángval játszott”. Amikor a ló az égnek a henyiről leereszkedett „a Főd gyomrára, vagy hetvenhét hégy mingyá’ laposnak lett!” A ló százkét lába rendkívüliségét fejezi ki. (A magyar mesekincsben általában is jól ismert jelenség. Adatolt a palóc vidékről éppúgy mint a Székelyföldről.) Mindez azonban még mindig kevés. Hősünk nem érhetné el a kitűzött célját kardja, a Világ-Eleven-Kardja nélkül. „Az égnek a hőnyin, a Hóidnak a hátán” jelenik meg a számára. Van, hogy a Világ-Pékje által egyetlen búzaszemből dagasztott és sütött cipó és a Világ-Templomából megszerzett imádságoskönyv 366 napig tartó egyidejű elfogyasztása, ill. elolvasása után (a Világfája alatt!) „pont, mikor a hetegyik esztendő [este] tizenkettegyik óráját mérté be... égy nagyot villámzott, égy nagyot csattant, a cigánygyereknek azon a zsinyegén, gatyazsinyegén, rajta csüngött 343 i i
