Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
B. Kovács István: Küzdelem az "egész-világi-vitéz" címéért - a hősepikától a legendán át a meséig
ARRABONA 2008.46/ 1. TANULMÁNYOK a kard az ódalán!... A kard a hívelyibe’ piros és ződ lánggal játszott... (ráírva): Egész- Világi-Eleven-Kard.” (Nem haszontalan ezzel kapcsolatban emlékeztetni a középkori magyar epikának a Képes Krónika 129. fejezetében feljegyzett azon epizódjára, amikor a Pozsony várát vívó László herceg feje felett tüzes[!] karddal repkedő két angyaljelent meg.) Meg is kérdezi a kard annak rendje és módja szerint: „mit parancsolsz kedves gazdám, Szegény János?” A könyvolvasás és cipóevés rítusát a burját hősepika egyik mozzanata teszi érthetővé. Ebből kiderül, hogy nem mást tesz itt a hős, mint varázsol: „Szogtó vitéz májat vágott, Szürke marha meleg máját. Máját a szájába tette, Mindent tudó, mindent látó, Jövőt tudó, multat néző Jós-könyvét, a titkok titkát, Majdari isten szent könyvét, Minden titkok bölcs őrzőjét Féltőn a kezébe vette, Forgatgatta, nézegette, Arany asztalára tette. Ugyan kétségek közt van, de: »Mégis, mégis el kell menni, Malán apó egymásnak szánt, Földanya is egymásnak szánt. Férfiember vére hulljon, Feleségért útrakél ő!«” Máskor a Világ-Kovácsa készíti el neki a kardot a Világ-Szekere (Göncöl-szekér?) rúdjából. A Világ-Szépsége előtte kiokítja: „ő fohászkogyik tőié, hogy ő nem csinálja még, de csiná’tasd mé’ veié! És félvágod a Napnak a hátára, mikor gyön ki. Mikor gyön léfele — mind a repülőgép, úgy gyön léfele — a kisújadat alátartod. És ha a kard méggörbül, akkor né vállald, akkor az a kard nem jó! Mer’ olyan kardot má’ a széles világon nem tud csiná’nyi senki, mind az, a Világ-Kovácsa”. Fohászkodik is a kovács, mondván, „olyan kard má’ a Főd-Világon nem lész. Ez ellen má’ buzogány nem lész... ahova má’ evvel vágói, ott má’ vas mé’ páncél nem marad. És ezáltal engém fognak átkoznyi a népek.” El is készül a negyven mázsás kard, aki természetesen emberként beszél: „máj ilyen szekeret má’ té többet nem látasz, mind én vótam... de ha énhozzám méffelelő buzogány nem lész, én téveled égy pércig sé indúlok ki még az országodbó’ sé”! Miután feltételét a hős teljesíti, a kard — a lóhoz hasonlóan — kijelenti, hogy „most má’ hűségés gazdád [így!] lészék, míg élvést élsz! Engém a Jó-Isten azé’ teremtétt, hogy én tétégédet szolgáljalak!” —jelenti ki máskor. Szőlő-Szült-Kálmány a Világ-Szépségének a keresztapjától nyeri a hetvenmázsás kardot, akárcsak a felszerelés többi részét is. 344
