Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
B. Kovács István: Küzdelem az "egész-világi-vitéz" címéért - a hősepikától a legendán át a meséig
ARRABONA 2008.46/1. TANULMÁNYOK Hosszú útra most elmegyek, Hosszú útra felkészülök, Homályos, távoli tajga Hűvös haván általmegyek, Hazám földjére megtérek!“ mondja Hanhan Szogtó, a burját epikus hős. Húgának az a dolga, hogy addig is, amíg a hős bátyja visszatér, vigasztalja a szüleit. „Engem azé’ teremtétt a Jó-Isten, hogy magokat vigasztaljam, míg Szégény- Halász-Féri bajba’ lösz. Hogy én légyék aggyig is a magok vigasztalójok”. Akárcsak a burját hőseposzban, ahol így szól húgához: „Amíg vissza nem térhetek, Áldott házát szent apánknak, Öreg házát agg vitéznek Ördögtől, lélektől óvjad!” De miért is kell útra kelnie a főhősnek? (Hanhan Szogtó, húga kérdésére — miszerint: „Messze földre mért kell menned? / Messzi asszonyt mért kell venned?“ - így válaszol: „Istenek szánták őt nékem, / Intő szavuk parancs-törvény, / Illendő azt megtartanom!”) Ahogy ő Nalhan Tajzsa tündérleányért veszélyes próbák sorozatát állja ki, meséink más-más nevű, de egylényegű hőse is Világ-Szépsége, Tündér-Szép-Ilonka megmentéséért és kezének elnyeréséért indul kalandos útjára. Mert, ahogy Világ- Szépsége mondja neki egy helyen: „minket a Jó-Isten égymásnak teremtétt”. A hős egyik legfontosabb segítője a lova, egy Százkétlábú-Vasderes-Csikó (neve egy helyen Kőtyipor), amely „a fekete félhő járásába’ a csillagokat és a Holdat nyomdosta maga előtt”. A ganajdomzsik mélyén, a századik pincében (azaz az Al-Világban) hever. Akárcsak az ég és föld elöntetéséről szóló vogul énekben: „Szétomlott ólhoz menj ki te, kedvesem: Valaha egy kanca itt csikót ellik vala, Társai ezt letaposták a föld alá, Az omladék helyén áss le jó mélyen, Megleled a csikót egy rőfnyi mélyen!” Oda csak úgy jut le, ha a kardját képes úgy levágni a „Főd gyomrába, hogy a kard a pincének a lakatját is éccérre vágja lé!” A lófejre a „Nap és a Hold tizénkettedmagával... úgy sugallott rá”. Mondja is a lófej: „Hallod, hallod, Szégény János, hét esztendeig, hét szémpillantásig, míg ennek a Napnak a sugarával nem élék, té itt engem híjjába zavarsz...mer’ mikor a Napnak a sugarával má’jó’lakok, akkor oszt má’ beszégethetőnk”. Miután a jelzett idő letelik, „a ló rúgott a dérékába: Hallod, hallod, Szégény János, kedves gazdám, ébredj! Most lássa: égy egész táltosló, égyszázkét-lábú, olyan, hogy bő Magyarországon párja nem vót, aki — mint mondja most 342
