Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
B. Kovács István: Küzdelem az "egész-világi-vitéz" címéért - a hősepikától a legendán át a meséig
I 1 В. KOVÁCS ISTVÁN KÜZDELEM AZ „EGÉSZ-VILÁGI-VITÉZ” CÍMÉÉRT ... A Világ-Eleven-Kardja II. változatában csak azt követően lesz „féltáltos”, hogy a Világ-Szépsége keresztanyja varázsfüvekkel teli katlanban megfőzi. Ez utóbbi a jövendő táltos feldarabolásának jól ismert jelenetét idézi. A főhős „amérre mént, a főd szakadozott be”. Nem meglepő, hisz a kardja is hetven mázsás, a lova pedig százkét lábú. Mikor álmából felébred, „a négyvenmázsás csipát kitörűli a szémibő”. Irenszej fia keresztapjának is: „Csipa csillogott szemében, Bokacsontnyi bal szemében, Csirkefejnyi —jobb szemében, Patkány-púpnyi — bal szemében.” A főhős alakjában mitikus és hősi elemek keverednek. Egyszerre vetíti elénk a mitikus kultúrhéroszt és a sorsában elrendeltetett epikus hőst. Felkészülés a kozmikus küzdelemre Figyelmet érdemel, ahogy a sárkánnyal éppen megvívni készülő hőst bemutatja. „...a kardja olyan égy gatyamadzagval, mind az újam fejé, úgy csüngött az ódalán. Ingbe’, gatyába’ amit az anyja ráadott, abba’ vót Szégény János. A lábába’ mé’ vagy háromszázhatvanhat tövis, neki nem vót cipő rajta.” Akárcsak a burját hőseposzban Hanhan Szogtó: „Subát nem vett — ingben futott, Sem harisnyát — mezítláb volt” vagy: „Kabát nélkül — ingben futott, Csizma nélkül — mezítláb volt, Jobb kezében ezüst zabla, Jól markolta, járt a lába, Bal kezében ezüst nyereg, Bársony borítóval fedve.” A Világ-Fája megmászására induló hős „délbe’ mégyén az országon végig. Kilencvenkilenc papucs rajta csüng, a ló utánna. A rongyos ingbe’ mégyén végig az országon.” Ám ez nem akármilyen ing. A szemétdombból, azaz az Al-Világból) ássa ki, még — a mese szerint — az apjának az apjáé (eredetileg tán a keresztapjáé) volt. Mikor magára húzza, két és fél méteres ember vált belőle. Hogy milyen ingről is van szó, sejteti Világ-Napóleon-Vitéznek a megjegyzése: „ami őrajta van ing, olyan kard nincs az enyím, hogy azt kérésztűvágja”. Szegény János „nem métért, fődeket taposott... három nap, még három éccaka mindé’ taposott”. A „világot próbányi” induló hős elbúcsúzik apjától, anyjától, leánytestvérétől. 341
