Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
B. Kovács István: Küzdelem az "egész-világi-vitéz" címéért - a hősepikától a legendán át a meséig
ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK amikor látja a főhős húzódozását, ezt mondja neki: „Ha ember akarsz lenni, ez nekéd kötelességéd! На тё’ nem, kedves fiam, eredj, osztan apádval őrizd a libát. Én mást nem tudok nekéd ténnyi.” (A szabad választás lehetősége egyébként nem jellemző sem a magyar táltoshagyományra, sem a keleti sámánokra. A sámánkiválasztás ugyanis felsőbb rendelés, isteni akarat, ellenszegülni nem lehet, ha mégis így tesz ajelölt, megnyomoríthatják, sőt meg is ölhetik. Igaz, meséinkben sincs erre példa!) A koporsóban a keresztapja bátyjának, egykoron Világ-Vitézének a testét ölti fel. Három méter széles, hat méter magas. (A Szent László legendájában ezt olvassuk: „Természeti adottságaiban pedig az isteni irgalom különös kegyelme a kiválóság kiváltságával a közönséges emberi értékek fölé emelte. Mert erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott: így árasztotta el az adományok teljessége, s ez már testileg is méltóvá nyilvánította a királyi koronára.”) Amikor felébred (három év után), egyszerre bevágja azt a szekérnyi haluskát, amelyet a keresztanyja szaggatott a részére azóta, hogy a koporsóba feküdt (naponta „hetven kilo lisztbő’, még égy ódal szalonnábó”’). A nagyevés általi erőszerzéssel a Szégény-Halász-Féri c. mesében is találkozunk. Keresztelőjét követően a keresztanyja, a „harminckét kaszafogú boszorkány” által készített hetvenhét tekenőnyi haluskát „egy szippantásra magába öntötté”. A főhős keresztanyja „égy hetven héktólitérés (borosjhordónak beütté a dongáját” — ittak. Ugyanő ezerötszáz év óta főzi a haluskát, „azon má’juhtúró úgy van, még a penész, hogy csuda” — a hős megeszi a felét. „Kitett vagy hat ódal szalonnát, vagy száz vakarát. A gyerék égy roppantásra, égy szuszra mindet behajította.- Édes kedves öreganyám, szomnyan vagyok.- Hozok azt is, kedves fijónk. — Vagy háromezér esztendős bort tizénnyóc hordóval behúzott éccérre. ...mégittak vagy hatvan vagon bort, három évig, három éccaka mindég ittak, táncoltak. Mégéttek vagy hatvan tekenő haluskát.” Szegény-Halász-Feri Feketé-Szurkos-Pajinak a két félvilág határán lévő kastélyában „hatvan kényéret a kőbő’ mégétt, vagy hét hordó tépértőt, troszkatépértőt bepattantott”. A vén Irenszej is nagyokat eszik: Torkod talán nem száradt ki? Gégéd borra nem szomjazik? Tíz kondérnyit főztem néked, Tíz üsttel kevertem néked!“- De kedvemre tettél, asszony! Derék öreg csont vagy! — mondta. Férfiasán nekibuzdult, Fenékig mind kiitta.” „Hét éccaka, hét szémpillantásig alszik, míg csak a keresztanyja a szémi közé nem vágta a sarlót. Akkor, aménnyi csillag vót az égén, mind rakásra szaladt.” A keresztanyja elmondja neki hogy: „aménnyi vagon haluskát mégéttel, annyi ország ereji száll beléd”. 340
