Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
B. Kovács István: Küzdelem az "egész-világi-vitéz" címéért - a hősepikától a legendán át a meséig
В. KOVÁCS ISTVÁN KÜZDELEM AZ „EGÉSZ-VILÁGI-VITÉZ” CÍMÉÉRT ... „Szivárvány szikrázó színe Szőttest szőtt az égő kékre... Találkozni istenekkel Tarka égbe tán felszállott?...” Amikor tehát a burját főhős, Hanhan Szogtó távozásakor szivárvány támad az égen, annak húga megjegyzi: „Földi ember ő, nem isten!“ (A szivárvány megjelenése, csakúgy mint a dörgés, villámlás, vagy a csillagok rakásra szaladása, az isteni jelenlét kísérőjelensége.) További rendkívüli tulajdonsággal is rendelkeznek. Mikor apja felfigyel arra, hogy „mióta tik a koporsóbó’ kigyötteték, mé’ tik nem étteték, nem ittatok” és rákérdez az okára, a fiú elmondja, hogy „mink azokbó’ vágyónk, míg élvést élőnk, nekönk innya, énnyi nem kéll. Mer’ mink mindég terítétt asztalná’ érzük magónkat”. A mesék egyértelműen tükrözik és megerősítik azt a magyar hagyományt, amely a táltosokat „Jó-Isteni teremtés”-nek tartotta. Keresztelőjén pap nem lehet, hanem helyette — ahogy a mese fogalmaz — „arany csicsérgő madarak fognak énekélnyi”. A keresztapja egy szakállas vén öreg. Akárcsak az Irenszejben: „Szakállas öreg sietett, Szakálla a térdét verte, Szemöldöke állát érte, Északról, lám, megérkezett, Éhes szájjal jurtához jött. Haja, mint a hattyú tolla, Halvány, mint a vadliba szárnya, Harsogta hatalmas hangján:- »Hanhan Szogtó legyen neve!« Öreg korában született Ördögadta Irenszejnek! Szélesvállú nem győzheti, Szén-arcú le nem bírhatja, Hegyezett lándzsának csúcsa Hetven évig nem szúrhatja.” A hős hétéves korában eltűnik otthonról és csak további hét év múlva tér haza. Közben „ismergetté a világokat, hogy mérre kéll majd nekijárká’nyi”. (A leendő táltos bolyongása az idetartozó magyar hagyomány jellemzője.) A tudomány elnyerésének a legszebb leírásával a Szőlő-Szült-Kálmány c. mesében találkozunk, ahol egy „vaskunyhóban a feketé főd gyomrábó’” (vagyis az Al-Világból) felcsigázott rendkívüli méretű koporsóba kell feküdnie, azaz meg kell járnia az Al-Világot. (Hogyan is lehetne különben halhatatlan!?) A húga is ezt mondja Szegény- Halász-Ferinek: „Édés kedves bátyám, amikor tizénnyóc éves lészél, ha lé nem vágod magad a feketé főd gyomrába’, lé, oszt hét éccaka, hét nap, hét szémpillantásig mindé’ nem túrod a főd gyomrát, oszt aménnyi gyüker van a főd gyomrába’ magaddal nem viszéd, akkor ti is híjjába mégy a Világ-Erdő közepébe a Világ-Bécsűjéhé!’ Keresztapja, 339
