Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Móser Zoltán: Ma László napja vagyon (június 27.)
ARRABONA 2008.46/1. TANULMÁNYOK Bejthe István 1583-ban nyomtatott latin-magyar növénynévjegyzéke. A latin szöveg a növény neve után előbb Szent László pénze mondáját közli, s csak végül mondja el a magyar pestisfű-mondát. Magyarul körül-belül így fordíthatjuk: Gentiana, közönségesen keresztesfű, Szent László király füve, latinul S. Ladislai regis herba, első Lászlóról, Magyarország királyáról, aki a szent jelzőt kapta, mert kiűzte Magyarországból a tatárokat. Beszélik, hogy e király idejében egész Magyarországon rettenetes pestis dühöngött, ő azonban imájával megnyerte Istentől, hogy e pestisnek gyógyítója azon növény legyen, melyet felfelé lőtt nyila estében eltalál, ez pedig a keresztesfű volt, amellyel ezután alattvalóit a pestistől megszabadította.” (Stirling 1991,193; MN 1935, III, 181; Magyar 1998,101-106; Rapics 1932,181-182.) A XIX. században Arany János is feldolgozta ezt mondát. Ugyancsak ő beszéli el azt a legendát a Dubniczi Krónika leírása alapján, amely szerint László király halála után jó 300 évvel felkelt sírjából: ő volt az, aki a tatárokkal öldöklő küzdelmet folytató magyar sereg segítségére sietett táltos lován, és csodás csatabárdjával egymaga döntötte el a küzdelmet a magyarok javára. Ezután, a legenda, a krónika szerint, lován visszament Nagyváradra, vissza a sírjába. „Voltak ugyan, akik ezt kétségbe vonták”, de az tény, hogy az az aranyos ló valóban ott állott valaha Nagyvárad csillagvárában, a székesegyház előtt. Szent Lászlót úgy ábrázolják, mint sok csatában győztes hőst: pajzsán a magyar címerrel, kezében csatabárddal vagy karddal. Gyakran választották patrónusuknak ispotályok, ispotálykápolnák is (Lőcse, Pozsony, Újlak stb.). Lászlónak ez a bajelhárító, betegségelűző vonása élt tovább még a XVIII-XIX. században is az Őrség meghosszabbításaként is felfogható Muraközben, ahol a járványok megfékezése, távol tartása végett a Vendel-, Donát-, Orbán-emlékekhez hasonlóan több helyütt Lászlónak is köztéri szobrokat állítottak. (Magyar 1998, 208-209.) Szent László napja a legtöbb vidéken időjósló nap. A magyar egyházi kalendárium, az ún. csízió már évszázadokkal ezelőtt irodalmi forrásává vált e népi hagyománynak. Az 1470 körül íródott Thuróczy-kódex ugyanis László napját is ilyen értelemben említi.2 A századunkban gyűjtött rigmusok változatlanul azt mutatják, hogy a László-napi időjóslás az agrárkultuszban kapott kitüntetett szerepet. Miként a Muravidéken mondják: Jól figyeld meg László napját, Jó előre megjósolja az időjárását. (Penavin 1988,109.) A Hortobágy vidékén hasonló csíziót ismernek és emlegetnek: Jól figyeld meg László napját, Hét hétre jósolja meg az idő járását! (Barna 1979, 112.) A kábái juhászok szerint a László-napi időjárás megmutatja a következő hónapok időjárását. Ha László-napon esik az eső, akkor még hatvan napig esni fog, úgy tartják. Csíkszentimrén a Szent László-napi esőzésből nedves időjárásra következtetnek, a csíkkozmásiak szerint ezért igyekezni kell a szénacsinálással, mert az esőzések miatt az Olt mellékéről mindent elvisz a víz. A kászonfeltíziek pedig a Szent László-napi mennydörgésből gyenge zabtermést jósolnak. (Székely 1997, 208.) Csíkszentsimonban, ahol június 27-én tartják a falu templombúcsúját, a László-nap egyben házasságjósló nap is. (Magyar 1998, 210.) Mára már kikopott a köztudatból, de néhány szólásunk, állandósult szóösszetételünk vélhetőleg szintén a régmúlt századok Szent László-kultuszának a nyomát őrzi. Ilyen a „felült Laci” (fáradt)
