Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Móser Zoltán: Ma László napja vagyon (június 27.)
MÓSER ZOLTÁN MA LÁSZLÓ NAPJA VAGYON (JÚNIUS 27.) vagy „felült neki Laczkó”, vagy ahogy Arany Toldijának egyik nyitósorában olvasható: „De felült a Laczkó a béresek nyakára”, ami arra utal, hogy ekkor, június végén, László napja táján köszöntött be a nyári hőség, és az illető hűvösre ment a nyári munkaidőn, nem győzi a dolgot. Akiről azt mondják, hogy „felült Lackó” (a nyakára), az a nyári hőségtől tikkadtan heverészik, lustálkodik. Némely vidéken tágabbá vált a szólás jelentése: nemcsak a nyári mezei munkától elfáradt, hanem általában a dolgozni nem akaró, rest emberrel kapcsolatban használják. Lackó helyett néhol Lacit mondanak, és feljegyezték a szólásnak ilyen változatait is: „Laci ült a hátára”, „nyakába tette Lackó a körtét”, „hozzákötötte Laci a lovát”, s ezek egyaránt azt jelentik, hogy „ráunt a munkára, nem akar vagy nem szeret dolgozni, lustálkodik”. A szólás igen régi lehet. Eredetének és kiterjedt frazeológiai rokonságának tudós kutatója, Csefkó Gyula kimutatta, hogy a szólásunkból származó ‘lusta, renyhe’ jelentés már a XVII. században hozzátapadt magához a László névhez is. Ennek ellenére magára a szólásra csupán a múlt század elejéről van adatunk, de ez sem nyomtatott szövegből, hanem Földi Jánosnak kéziratban maradt szólásgyűjteményéből való. Közzétett gyűjteményben először Erdélyi János közmondásai között bukkan fel, s ugyanő adja elsőnek a szólás magyarázatát is: „Hihetőleg László napjátul, mely van jun. 27-én.” Ezt a szólás újabb magyarázói is csak annyival tudják kiegészíteni, hogy megállapítják: a nagy nyári meleg s egyszersmind a legfárasztóbb nyári mezei munkák, mint például az aratás, valóban László napja körül szoktak kezdődni, „azért igen valószínű, hogy a szólás csakugyan ezzel a körülménnyel függ össze. A benne emlegetett Lackó-n tehát voltaképpen a László-napi nyomasztó meleget értik.” Akire felült Lackó, arra a lankasztó nyáreleji hőség nehezedik rá úgy, hogy mintegy embersúlynyi terhet hordva a hátán, képtelennek érzi magát a munkára. (0. Nagy 1965, 205-206.) Valaha június 27-én és a szomszédos napokban voltak a legfőbb, leghíresebb vásárok, az ott felállított lacikonyhákkal — és az azokban kapható lacipecsenyével — együtt. (Magyar 1998, 209-210.) Elnevezésük eredetét illetően megoszlik a kutatók véleménye. Van, aki Kun László korára datálja eredetüket, mások a történeti hagyományra támaszkodva II. Ulászló uralkodásának idejére vezetik vissza. Például Dugonics András is, aki így magyarázza a Laci konyát: „Második Ulászló királyunk, kit, mivel Cseh létére ezt a’ szavat dobzse (jól van) szüntelen szájjában hordozta, a’ fölfőldiek dobzse királynak, az alföldiek pedig (csupa meg vetésbűi) csak Lacinak nevezték; felette jó ember volt. Magájébúl is sokat ajándékozott. Sok pénzt fel vett; és azért jószágokat adott. Ekkor gazdagodott meg annyira Bakacs Tamás, a’ többivel egygyütt; kik a’ királynak gyöngeségével viszszára élvén, őtet úgy el szegényítették: hogy az ország’ Nagygyai között leg szegényebbnek tartatnék. Utollyára arra jutott: hogy a’ mészárszékben húst nem vehetett. A Budai vásárok üdéjén, Inassát azon sátorok alá küldötte, melyekben disznó húst sütni, és juh hússal árulni szoktanak; és így lakott jól királyi palotájában. Ezen sátorokat elsőbben Inassai, osztán az egész ország Laci konyhájának nevezték egészen e’ mái napig.” (Dugonics 1820, 249.) Ugyancsak Dugonics jeles mondásaiban található, hogy akit elernyesztett a nyári forróság, annak „nyakába töltötte Lackó a körtvét”, vagy másként: „nyakán van a lacikörtve” (Bálint 1972, 69.) másként: árulja a lacikörtét = a nyári hőségben, a mezőn végzett munka közben erőt vesz rajta a lustaság. (O. Nagy 1976, 419.) 329
