Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Magyar Zoltán: A vízfakasztás csodája a mondahagyományban
_____ДЕ-- A_____________________I__________I_______ ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK 8.3. Szent László lovának orra nyomán fakad forrás Erdély: Kövend, Szind, Tordatúr - 3. 8.4. Sikertelen vízfakasztás: csak a második alkalommal/másik helyen jár sikerrel a próbálkozás Felvidék: Debrőd. Erdély: Tordatúr. II./D.9. A Szent László-forrás gyógyerejű/különleges tulajdonságú 9.1. A víz a forrásfakasztás által gyógyerejű 9.2. A víz gyógyerejű, mert Szent László megfürdött benne 9.3. A víz gyógyerejű, mert Szent László a kezét megmosta benne 9.4. A víz különleges, mert a lovát abból itatta 9.5. A forrás vizének funkciói 5.1. Emberek betegségeinek gyógyítására alkalmas 5.2. Állatok gyógyítására jó 5.3. Rontáselhárításra használják [~ Csodás gyógyulások] Mint a fenti tipológiai rendszerezésből látható, a Szent László általi vízfakasztás mondája az idők folyamán számos típusvariánst alakított ki, két alaptípus azonban mégis markánsan elkülöníthető. Az egyik szerint Szent László maga a cselekvés aktív végrehajtója, míg az utóbbi változatban az isteni akarat közvetve mutatkozik meg: a szent király lovának patája nyomán, illetve magából a patanyomból fakad fel az életadó víz. Az aranyosszéki mondákban a vízfakasztás általában összefonódik a Tordai-hasadék keletkezésének motívumával. E történetekben Lászlót az ellenség üldözi, és csak úgy menekülhet meg, ha a szikla kettényílik, amire bizonyság a ló patkójának megmaradó nyoma a sziklában, valamint az, hogy többnyire abból tör fel az említett forrás. Gyakoribb az a változat, hogy Szent László a seregével az ellenségtől űzetve egy kietlen pusztaságba jut, ahol isteni csoda folytán fakad számukra az életadó víz. A korai feljegyzések még egyedül Szent László fohászának tudják be a feltörő forrást (lásd Temesvári Pelbárt, Karthauzi Névtelen), s bár a sziklában látható nyomok is megemlítettnek, a kettő között a szöveg alapján még nem tételezhetünk fel kizárólagos összefüggést. Egy szabolcsi Szent Lászlómondában a király fohászára, de lovának patkója nyomán tör fel a sziklából a víz. Mint említettük, sokszor az isteni segítség csak közvetve mutatkozik meg, s maga Szent László a csoda végrehajtója. Leginkább kardját, lándzsáját vagy bárdját vágja a sziklába, így fakasztva forrást katonái számára. Az oroszhegyi Sátorhely közelében a vadászat közben megszomjazó király imája végeztével földbe szúrja a kardját, s helyén forrás tör fel. Erdőbényén és a Garam menti Bény határában szintén kardjának hegyével fakaszt gyógyforrást győzelme emlékére. Balatonhenyén, Kővágótöttösön, Püspökszentlászlón és egyes szövegek szerint Debrődön ugyancsak kardja, Nyitrán lándzsája nyomán fakad forrást az eltikkadt katonák számára. Egy gyimesi monda pedig — László attribútumára utalva — bárdszerű fegyverről tesz említést. Az aranyosszéki, nógrádi, abaúji és dél-dunántúli népmondák többsége szerint Szent László lovának patkója nyomán tör elő a víz. Érdekes adalék mindehhez az a mondóka, melyet a XIX. század első felében a szentkúti palóc búcsúsok kántáltak a kegyhelyen: „Szent Lászlónak szent lova, szent lovának szent lába, szent lábának szent patkója, szent patkójának szent nyoma: könyörögj érettünk!” (Barna 1872, 125.) 322
