Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Szent László-tisztelet a Palócföldön
LENGYEL ÁGNES - LIMBACHER GÁBOR SZENT LÁSZLÓ-TISZTELET A PALÓCFÖLDÖN hogy a kegyes pátriárkává magasztosult István királlyal szemben László a magyar fejedelmi eszményképpé vált, aki nemcsak királyi utódainak s a honvédő nemességnek vált követendő példaképévé, hanem a köznép is megtapasztalta csodás forrásainak, füvének szakrális erejét, legendájának, mondahagyományának, néphitbeli jelenlétének nemesítő hatását. A barokk időkben az országot Mária örökébe ajánló István király nemzeti szentként való tisztelete vált olyannyira egyetemessé, szinte hivatalossá, hogy mellette a régi László-kultusz a maga középkori ragyogásában nem tudott újjászületni. Az újabb évszázadokban a pogányság ellen már nem folyt küzdelem, és a honvédelem nem országos, hanem Habsburg-birodalmi rendjében László királynak már szinte csak a történelmi kegyelet hódolt, illetve István társaként jelent meg a vallásos tiszteletben. Inkább történelmi hősként, mint az Egyház szentjeként él az utóbbi idők katolikus köztudatában is. (Bálint 1977,494-498.) Szent László barokk kultusza a XIX. századra némiképp vissza is szorult. Erre utal, hogy az 1820-as években a Szent László búcsújárás megszűnését állapítja meg Debrődről az egyházi leírás, vagy hogy Gyöngyöspatán ekkortájt szűnt meg Szent László király XVIII. századi oltára. Szent László valószínűleg ősi, részben sziklába vájt istenmezeji egyházát is fölváltotta a Fájdalmas Anya 1854-ben fölszentelt klasszicista temploma. Ugyanakkor a helyi nép ragaszkodását jelezheti, hogy új templomuk fölszentelésére Szent László ünnepéhez igazodva június 26-án került sor. Hasonlít e kultuszváltozáshoz Márkáz esete is. A falu a XVI. század második felében, majd 1683-tól ismét pusztává vált a török megszállás miatt. Régi Szent László templomának 1737-ben tervezett rendbehozataláról praktikus okokból lemondva az új faluhelyen építettek templomot 1757-ben. A Regnum Marianum virágzó barokk korszakában az új templom védőszentje Szent László király maradt. A különálló fa haranglábban is Szent László-harang szólt. 1821-ben aztán új egyház építését határozták el, immár Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére. (Dercsényi-Voit 1978, 212., 312-313., 406; Görcsös 1995, 147.) Lovagkirályunk tisztelete így mindjobban föloldódott Szűz Mária kultuszában. Ha e folyamattal összefüggésben a hagyomány útját tekintjük, szemünkbe ötlik, hogy Szent László tisztelete és emlékezete nemcsak a Mária-kultuszba simul bele, hanem az általánosabb szent- és hőskultuszba is. Ezt jelezte tanulmányunkban, hogy Szanda-Szentpéterhegy környékén a tradíció nem egyöntetű Szent László ugratásáról. Volt, aki úgy tudta, hogy Szent Péter ugratott a Szentkútra a Péterhegyről. Már a XVIII. század első feléből is adatolt nógrádi néphagyományban Szent László helyett olykor Szent István jelenik meg. E szerint a „híres vitéz”, Szent István a Karancson lakott, ő fakasztott kardjával „hasznos” vizet a földből a Karancshegyen, István ugratott innen a Szentkúthoz a rablók elől, és az ő lova patkójának a nyoma látszik azóta is. Ő volt első harangszókor még Ágasváron, beharangszókor pedig már a verebélyi Szentkútnál, és lova patkója az István király ugratásának nevezett kövön hagyta nyomát. (Szendrey 1925, 49; Bálint-Barna 1994, 28., 49: 7. jegyzet; Frics- Varga 2007, 236.) Lovagkirályunk alakja olykor más történelmi hősökkel is fölcserélődik. így a Szádelői völgyben lévő patanyom a domináns hagyomány szerint Szent László lovától ered, de egyes változatok szerint Attila ott jártának emlékét őrzi. A környéken Szent László mondaköre IV. Béla tatárok előli menekülésének történeteivel keveredik. Ilyen Tornagörgőnél a Galamboskő mondája is. (Magyar 1998, 68., 130, 177., 279.) Mindez a jellegzetes paraszti történelemszemlélet következmé313
