Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)

Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Szent László-tisztelet a Palócföldön

ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK fordulnak, mint a kun aranyak - Szent László pénze, a kettéhasadt hegy, az étel­csoda és a csodás vízfakasztás mondájá­nak regionális ismerete, a Szent László­­források térségi elterjedtsége, Szent László lovának táltos mivolta és a sziklá­ban megmaradt nyomának regionális folklórja. (Magyar 1998, 62., 72., 94., 100., 115-116., 132; Magyar 2004,158.) Ezek mellett vannak sajátos, csak e régi­óból ismert motívumok. Ilyen rokon vo­nás mágikus vallásos mentalitásuknak az a megnyilatkozása, hogy Szent László lo­vát, sőt annak nyomát is szentnek tartot­ták a szakrális kapcsolat, kontaktus okán. Ezért fohászkodtak még a patanyomhoz is Szentkúton, és ezért állítottak kicsi ke­resztet a patanyomba Debrődön. Az ösz­­szetartozást jelző másik sajátos közös mo­tívum a szentkúti és debrődi szakrális tájban, hogy a Szent László fakasztotta forrás akármilyen bő vizet ad is, csak odáig folyt, ahol Királyunk serege tanyázott. Debrődön a forrás bár „igen folyik, soha el nem folyik. Az mindig. És lemegy a pástról, oszt ott el is tűnik a víz. Ott eltűnik. Ez a Szent László-forrás.” A szentkúti tájban lévő Mátrafüred-Benepatakán László király „háromszor a sziklára vágott kardjával és a víz mind a három helyről olyan vastagon kezdett ömleni, hogy már a szikla tövében patak lett belőle. De csak odáig folyt, ahol a sereg tanyázott s ott eltűnt a földben, nehogy az ellenség a pa­takról ráakadjon a László fáradt seregére.” (Szendrey 1923, 49; Magyar 1998, 84.) Itt már többről van szó, mint tipológiai egyezés, ezek a jelenségek a népi kultúra és mentalitás azonos típusát, sőt egyneműségét mutatják. Ezt figyelhetjük meg har­madik vonásként a Szent László lovának patanyoma és Jézus nyoma együttes meg­nyilvánulásában. Az újabb kori néphagyományban négy vidéken (Aranyos-szék, Gyi­­mes, Abaúj-Torna, Szentkút) él a László-hagyomány markáns részeként a sziklában megmaradó nyom motívuma. Ezek közt Debrődőn és Szentkút közelében, Nagylóc határában a búcsújáró úton Jézus sziklában maradt lába nyoma is megőrződött, te­hát a szent emberi nyom a földön járt Istenség nyomával kapcsolódik össze.40 Mát­­raverebély-Szentkút, Debrőd, de idevonhatóan Vác, Karancshegy, Bény vonzás­­körzete és szakrális kisugárzása is olyannyira egymásba fonódik, hogy Szent László- és Mária-kultusza alapján e szakrális táji kapcsolatokat mind földrajzi, mind tema­tikus értelemben a palóc régiót egységesítő jelentős tényezőnek tarthatjuk. A Palócföld a honfoglalást követően gyepű-vidék, a török hódoltság idősza­kában végvár-övezet volt. A kereszténységért és a hazáért harcoló szent király pél­dája, kultusza az idegen betolakodókkal és pogányokkal szemben gyakorlatilag is funkcionális volt, és nagy lelki muníciót jelentett, ereklyéi révén még konkrét csa­tadöntő erőt is. Emellett hatalmas nemzeti kultuszát a középkorban az is motiválta, 32. kép Szent László alakja üvegablakon. Szent András templom, Ersekvadkert (Limbacher Gábor felvétele) 312

Next

/
Thumbnails
Contents